A Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola az ország egyik legnagyobb zenei intézménye, amely kiemelt hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra. Az iskola 1985-ben vette fel Weiner Leó zeneszerző, zeneakadémiai kamarazene-tanár nevét. Ennek fényében tudatosan igyekszik az együttes muzsikálásra, a kamarazenére irányítani a figyelmet: a vonószenekar az iskola fennállása óta, a fúvószenekar pedig 1971 óta működik. Az iskola kimagasló eredményei hozzájárultak ahhoz, hogy 1990-ben engedélyt kapjon zeneművészeti szakközépiskola alapítására. A mintegy 170 szakközépiskolai helyre országos beiskolázással vesznek fel diákokat.
A ma leginkább operett-komponistaként ismert Sztojanovits Jenő, a székesfőváros énekoktatási felügyelőjének gondolata volt alsó fokú zenetanfolyamok felállítása a főváros iskoláiban még a 20. század elején. 1910-es előterjesztését felkarolták, és kísérletképpen 25 polgári iskolában indultak el zenetanfolyamok – a XI. kerületben a Váli utcai Polgári Leányiskolában két tanszakon: zongorán és hegedűn (Duret Cecile és Sztojanovits Péter vezetésével). 1912-ben a tanács hozzájárult a zenetanfolyamok teljes kiépítéséhez és a továbbképző tanfolyamok felállításához, így nyíltak meg zongora, hegedű és ének tanszakokkal a fővárosi középfokú zenetanfolyamok is. Az iskola a század második felében, 1968-tól XI. kerületi Állami Zeneiskolaként működött, és hatéves kortól egészen a főiskolai felvételi szintjéig képezte a fiatalokat. Az 1971–1993 közötti évtizedek – Bauer Istvánné igazgatói működésének időszaka – további fejlődést hoztak az intézmény életében.
Az intézmény 1985-ben vette fel Weiner Leó zeneszerző, zeneakadémiai kamarazene-tanár nevét, és az ő szellemiségéhez is híven tudatosan igyekszik a közös muzsikálásra, a kamarazenére irányítani a figyelmet: a vonószenekar az iskola fennállása óta, a fúvószenekar pedig 1971 óta működik.
A fúvószenekar elindításának feladatát Sztán István vállalta, aki 1969-től tanított a XI. kerületben, és 1978-ban lett a rézfúvós tanszak vezetője. Sztán tanári és művészi tevékenysége mellett (a MÁV Szimfonikus Zenekar muzsikusa volt) tíz éven át a budapesti zeneiskolák szaktanácsadójaként is dolgozott, 1995-től pedig igazgatta is a Weiner Zeneiskolát. A fúvószenekar vezetését 1969-ben vette át az Aga utcai nevelőotthonban, ahol már korábban is megvoltak a fúvós hagyományok. A zeneiskolai versenyek 1978-ban indultak el, és a növendékek egyre jobb eredményeket értek el. Ez nagyrészt annak a metódusnak volt köszönhető, amelyet Sztán a magyar származású amerikai kürtművész, Philippe Farkas módszertani könyvéből tanult. „Ezt lefordíttattuk, és mindenki számára elérhetővé tettük – mesélte egy interjúban. – Én harmadmagammal írtam egy zeneiskolai trombitaiskolát, amit gyakorlatilag erre, illetve az azóta megismert egyéb metódusokra építettünk. A hetvenes években szaktanácsadóként sikerült elérni, hogy a tantervben a trombitaoktatás kezdetét az addigi tízéves korról nyolcéves korra tegyék át. […] Továbbá nagyon odafigyeltünk, hogy ha valamelyikünknek gondja van, akkor házon belül is fordulhattunk egymáshoz segítségért, közösen korrigálhattuk az esetleges hibát. Mivel nincs két egyforma gyerek, a módszert mindegyikhez külön igazítani kell. Megpróbáltuk igazi teamként megoldani a gyerek problémáját.”
Sztán István első tanítványainak többsége állami gondozott gyermek volt. „Nagyon lelkesek voltak, kezdő pedagógusként szép feladat volt velük dolgozni – emlékezett vissza tanáruk –, meggyőzni őket arról, hogy érdemes zenével foglalkozniuk.” Aztán az évek során a kerületi tanulók körében is egyre népszerűbb lett és folyamatosan bővült a tanszak. Sztán István 1983-tól lett a rézfúvós és ütő tanszak vezetője (1995-től egy ideig a Zeneművészeti Szakközépiskolát is igazgatta). A fúvószenekar jelentőségét mutatja, hogy jelenleg már 60-70 tagú, vegyesen szerepelnek benne zeneiskolás és szakközépiskolás növendékek.
A Weiner eredményességének és népszerűségének titka: a szakmai munkaközösségek együttműködése, a rendszeres szaktanácsadás, a kitűnő szaktanári gárda, valamint az, hogy az iskola mind a tehetségkutatásra, tehetséggondozásra, mind az amatőrképzésre, a növendékek sikerélményhez juttatására nagy hangsúlyt fektetett, abban a meggyőződésben, hogy a művészeti nevelés meghatározó a kisiskolás korban, amely a gyerekek érzelemvilágán keresztül egész személyiségüket formálja.
A Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola honlapja:
http://www.weinerleo.hu/
