Az intézményes zeneoktatás 1966-ban kezdődött el Fóton, és a növekvő tanulói létszám az 1990-es évek elején már szükségessé tette önálló zeneiskola megalapítását. Fót értékes kulturális hagyományokkal büszkélkedhet, ezeket a gondosan, nagy szakmai tudatossággal és igényességgel vezetett zeneiskola tovább gazdagította.
A Fóti Asszonykórus, a Cselényi József Népdalkör, a gyermeknéptánc- csoport, a Szeplőtelen Fogantatás-plébániatemplom kórusa, a református gyülekezet énekkara és számos hagyományőrző együttes működött a Pest megyei településen. A fóti könyvtár, amely az első világháború után a helyi Hangya Szövetkezet 500-600 kötetes anyagából fejlődött ki, a környék legmodernebb bibliotékája. Magyarország első faluszínpada itt alakult meg: Muharay Elemér szervezte 1932-ben fóti lakosokból.
Fóton 1966-ban a váci, majd a dunakeszi zeneiskola kihelyezett tagozataként kezdődött a szervezett zeneoktatás. A két Boglár nővér tanított hegedűt és zongorát, később Varsányi László zongoraművész óráira igyekeztek a gyerekek a művelődési házba, vagy a Puska testvérek, László és Tibor által irányított fúvószenekarba jártak gyakorolni. Puska László igazi zenei polihisztor volt: ha kellett vezényelt, fúvós hangszeren játszott, zongorán kísért, vagy a nagybőgőt húzta.
Az 1990-es évek elejére alakult ki az igény önálló zeneiskola megalapítására. Az önkormányzat jóváhagyásával 1991. szeptember 1-jén, Horváth István igazgató irányítása mellett, 147 tanulóval és 13 pedagógussal indult az első tanév. A zeneiskola a Gyermekvárosban található Károlyi-kastély egyik szárnyában kapott helyet, és az általános iskolákban működtek a kihelyezett tagozatok. Az első hat évben az iskola rohamosan fejlődött, tanulói létszáma elérte a 300 főt. 2010 óta Csomádra is járnak a fóti zenetanárok zongora-, hegedű-, gitár-, szolfézsórákat tartani.
1998-tól az önkormányzat által építtetett Ifjúsági Házban működik az intézmény. Az iskola 2011-es Pedagógiai programja így jellemzi a tárgyi feltételeket: „Jelenleg a zeneiskola nem rendelkezik önálló épülettel. Az iskola elhelyezése az »Ifjúsági Ház« elnevezésű garzonházban csak ideiglenesen megoldott. A közös helyiségek hiánya – tanári szoba, előtér, gyermekváró – nagyban nehezíti az oktatást. A zeneiskolás növendékek télen is a szabadban kénytelenek várakozni a tanítási órák között. Nagy hidegben természetesen a tantermekben várakoznak, ahol viszont a tanítási órákat zavarják. Ezen a problémán csak az épület átalakításával lehetne segíteni. A fenntartó önkormányzat hosszú távú célja, hogy az épületet korszerűsíti, így a benne lévő intézmények hatékonyabban és energiatakarékosabban működhetnek. Az oktatótermek száma – a növendéklétszámot figyelembe véve – kevés, 15. A helyiségek minősége is változó. Egy osztályterem van, ahol a szolfézs tárgy tanítása folyik. 9 közepes méretű terem áll a hangszeres tanárok rendelkezésére. Négy kolléga viszont oktatáshoz méltatlan, 2,5 × 2,5 m-es helyiségben kénytelen tanítani. Az épület padlásterében elkészült egy korszerű oktatóterem előtérrel, felújított vizesblokkal. A hangversenyterem 60 férőhelyes. A tantermek kihasználtsága 100%-os. A főépületen kívül a város más általános iskoláiban is folyik szolfézs-, illetve hangszeroktatás. A körülmények itt általában jók, majdnem mindenütt van a termekben pianínó. Ahol nincs, ott elektromos hangszerrel pótoljuk. (A termek kis mérete miatt nem fér el nagyobb hangszer.) Zeneiskolánk könyv- és kottatára az alapismeretek elsajátításához szükséges kottákat tartalmazza. Ezt folyamatosan bővítjük. A hangzóanyag gyűjteményünk minimális, és csak a tanárok használhatják. A könyvtárban helyhiány miatt (2 × 2 m) nem tudunk audiovizuális berendezéseket elhelyezni. Egyedül a magasabb szolfézsosztályosok és a zenetörténet-csoport részére tudtuk megoldani egy teremben a zenehallgatást. Ez a szükségállapot nagymértékben megnehezíti a zeneelmélet–szolfézs szakos növendékek zenei pályára való felkészítését.”
A zeneiskola pedagógiai programjában szerepel, hogy kiemelt feladatként kezeli a kamarazene oktatását, lehetőség szerint már kezdő korosztálytól. „Fontos, hogy az együttmuzsikálás élményét korán megtapasztalják a tanulók, ezáltal már korán kialakul bennük az igény a társas zenei együttlétre, ami a legkülönbözőbb együttesek összeállítását jelenti, a négykezestől a gitár –zongora összeállításig; a furulyazenekartól a furulya– brácsa duóig. Iskolánkban – az elfogadott tanterv mellett – minden tanszakon alkalmazunk úgynevezett házi átiratokat. Ezek magas szakmai színvonaláról Horváth István zeneelmélet-tanárunk gondoskodik, aki egyben zeneszerző is. Ő mindig is nagy súlyt fektetett a zeneileg igényes darabok tanítására. […] Ez a műfaj különösen alkalmas arra, hogy általa pedagógiai célokat – mint az együttes játék, az egymásra figyelés, a másikhoz való alkalmazkodás, egymás segítése, a türelem gyakorlása – valósíthassuk meg olyan szinten, amire a nagyobb csoportos oktatás nem ad lehetőséget.”
A tanárok saját kiadványokkal is próbálják elérni, hogy a szolfézsre szerethető és befogadható tantárgyként tekintsenek a gyerekek. Az újító szándékú kezdeményezések eredményeként a szolfézs példatárak mellett – a pedagógiai programnak megfelelően – megjelent néhány gyermekeknek szóló kamarazenei kiadvány a jelenlegi intézményvezető Cselőteiné Z. Katalin, valamint Horváth István, Kis Veronika, Kovács György zeneiskolai tanárok válogatásában, szerkesztésében. Horváth István zeneszerző, igazgató feldolgozásában több gyűjteményes kotta is megjelent, eredetileg azzal a céllal, hogy kiszolgálja az iskola zenekarainak igényeit. A Cinegemuzsika 2. hegedű- és zongoradarabokat tartalmaz, azokkal is megismerteti a kamrazenélés örömeit, akik még csak „üres húrokon” tudnak játszani. (Szerkesztette Cselőteiné Z. Katalin, Kis Veronika, a dalokat feldolgozta és kísérettel ellátta Horváth István.) A 2016-ban megjelent 3. kötet, a barokk és klasszikus zeneirodalom gyöngyszemeiből válogat, és a zeneiskolák 2–4. osztályos növendékei számára gyűjtött össze értékes kamaramuzsikát. A Horváth István által kidolgozott continuo segíti a helyes intonáció kialakítását, a szólamvezetések kidolgozása pedig igazi élménnyé teszi a művek megszólaltatását. A Kürtös karácsony és a Trombitamuzsika a fúvószenekarok igényeit elégíti ki. Több mű született vonószenekarok számára is.
„A korán elkezdett kamarazene-oktatásnak nagyon jól látható eredményei vannak – olvasható a pedagógiai programban. – Az ügyesebb vonós- és fúvósnövendékek már 3. osztálytól kezdve játszhatnak a zenekarban, a zongora tanszakon pedig felfejlődött a négykezes, ill. kétzongorás darabok előadása. Gyakran hallunk tanár–diák kettőst is. A kamarazene megjelenési formái a különböző hangszerek lehetőségeitől függenek, így a képzés formáit minden tanárnak ki kell dolgoznia a saját szakterületén. A zongorakísérés legalább négy-öt év zongoratanulást feltételez. Ezért ők később kapcsolódnak ehhez a programhoz, illetve ezen a problémán úgy próbáltunk segíteni, hogy a más hangszeresek kezdő darabjaihoz írtunk alapszintű kíséretet.”
Az iskolában folyó zenei nevelés igényességét igazolják a regionális vagy országos versenyeken induló növendékek sikerei, valamint a félévente tartott tanszaki koncertek színvonalának emelkedése. A hangversenyeken mindenki megmutathatja, mit tanult, a szülők bepillantást nyerhetnek az iskola életébe, és láthatják, gyermekük hol tart a fejlődésben.
A növendékek több együttes munkájához is csatlakozhatnak. A Gitárzenekar az egészen piciknek és a már több éve tanulóknak is lehetőséget nyújt az együtt zenélés örömének megtapasztalására. A rézfúvós együttes kifejezetten a rézfúvósoknak, míg a fúvószenekar valamennyi fúvós tanszakon tanulónak kínál zenekari élményt. A vonósok a Vonós Kamarazenekarban sajátíthatják el a zenekari munka alapjait. A tanárok törekszenek arra, hogy legyenek olyan produkciók, amelyekben a vonósok és a fúvósok együtt dolgozva tanulhatnak zenekari repertoárt és zenekari kultúrát. A zenekari koncertek különösen népszerűek a családok körében.
A zeneiskola jó kapcsolatot ápol az önkormányzattal, az egyházakkal, a Művelődési Házzal és a Városi Könyvtárral, valamint az iskolákkal, óvodákkal is. Ennek bizonyítékai az olyan programok, mint például az egyházakkal közösen megrendezett karácsonyi koncert, a Művelődési Házzal és a Városi Könyvtárral együtt szervezett költészet napi műsor.
A zeneiskola sokat köszönhet két alapítvány támogatásának. A Fóti Dal Alapítvány 1993 áprilisában jött létre a város kulturális életének, azon belül elsősorban a zeneoktatás és a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek zenei nevelésének támogatására. Az alapítvány segítsége sokat számít a szociális esélyegyenlőtlenség enyhítésében – ez a város egyetlen olyan szervezete, amely a rászoruló családoknak segítséget nyújthat. A zenei nevelés nemcsak a szocializációt segíti elő, hanem fejlesztő hatást gyakorol a tanulási képességekre is. Az alapítvány ezért is fordít kiemelt figyelmet a gyermekek együttmuzsikálásának támogatására, mert a zenekari munka, a kamarazenélés kiegyenlíti a képességbeli vagy szociális hátrányból fakadó különbségeket.
A Varró Margit Alapítványt a kiváló pedagógus és zongoraművész Ábrahám Mariann alapította 1993-ban. Elnöke Újfalussy József professzor, egyetemi tanár volt. Az alapítvány 2003-tól működik Fóton. Célja, hogy segítse az alsó fokon tanító zongoratanárok szakmai fejlődését. Támogatni kívánja azokat a tanárokat, akik nemcsak zenei pályára készülő növendékekkel érnek el eredményt, hanem kezdeményezéseikkel, kisugárzásukkal, tevékenységükkel tanítják és nevelik a más pályára készülő növendékeket is, vagyis gyarapítják a zeneszerető, hangverseny-látogató közönség sorait.
A Fóti Zeneiskola honlapja: https://fotizene.sulinet.hu
