A győri Liszt Ferenc Zeneiskola hazánk egyik legrégebben alapított zeneoktatási intézménye: történeti elődje, a Győri Ének- és Zeneegylet 1862-ben alakult meg. Az előremutató zenepedagógiai törekvések eredményei már az 1900-as évek elején kiváltották a Zeneakadémia által akkreditált szakfelügyelők elismerését, valamint a zeneiskolát a város kulturális életének egyik motorjává tették. A hatvanas évektől a zenei ismeretterjesztő mozgalom keretében a zenei nevelést kivitték az iskola falain kívülre. Másfelől bevitték, azzal, hogy kezdeményezték a zenei nevelés módszertani kérdéseinek megvitatására az Országos Zenei Nevelési Konferencia megrendezését, amely többek között továbbképzési lehetőséget is teremt, valamint ifjúsági művek bemutatása által lehetőséget kínál a kortárs művészek és a közönség kapcsolatának elmélyítésére. Az iskola ma is élen jár a hagyományteremtésben és az innovatív kezdeményezésekben: ilyen például az Ifjú Muzsikusok Fesztiválja vetélkedősorozat, illetve az a hazai zeneiskolák közt egyedülálló „szellemi termék”, amely zenés meseelőadás keretében állította színpadra a győri Vaskakas legendájának feldolgozását.
Az alapítástól a névfelvételig
Az iskola emlékkönyve máig büszkén őrzi Reményi Ede hegedűművész meleg ajánló sorait, aki az alapítás utáni évben látogatást tett az intézményben: „A haza jóléte, nagysága, dicsősége és a művészet szépsége, nagysága legyen örökké szemetek előtt.” A tényleges működését ének, hegedű és zongora szakon, 128 fős diáklétszámmal elindító intézményben a képzést kezdetektől a növendékek tudásának megfelelően differenciálták, előkészületi és felső osztályba hirdettek felvételt. 1894 szeptemberétől a zeneiskola – szakmailag függetlenedve a Zeneegylettől – Franek Gábor székesegyházi karnagy személyében önálló vezetőt kapott, új tanszakokat alapítottak, valamint megindult a kamarazene-oktatás. 1904-től bevezették a növendékek elméleti képzését segítő zenetörténeti előadásokat. E pedagógiai törekvések 1908-ban a Zeneakadémia által akkreditált szakfelügyelők őszinte elismerését is kiváltották. A 20. század első felében a történelmi hullámverés okozta időszakos anyagi nehézségek ellenére a zeneiskola a város kulturális életének egyik motorja lett. Hermann László igazgatása alatt (1919–1945) a szakmai színvonal jelentősen emelkedett. A harmincas években az iskola növendéke volt többek között a később világhírűvé vált Albert Ferenc és Varga Tibor hegedűművész is. A II. világháború idején az intézmény a székesfehérvári tankerület igazgatása alatt álló szakiskolaként működött. 1944-ben az iskola akkori épületét kétszer is bombatalálat érte, a tanítás 1945-ig ellehetetlenedett.
A háborút követően a városban gyorsan újraéledt a zeneoktatás: 1946-ban megkezdte működését a Győri Állami Zenei Konzervatórium, mely pár évig a zeneiskolát is magába foglalta. 1952-ben a Győri Állami Zeneiskola a hatályos minisztériumi szabályozás következtében kivált a konzervatóriumból, majd Fodor Kálmán igazgató közbenjárására 1955-től beköltözhetett a mai gyönyörű műemlék anyaépületébe, és felvehette a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola nevet.
Zenepedagógiai műhelymunka az 1960-as évek végétől
A zenetanulás iránti érdeklődés Győrben és környékén annyira megnövekedett, hogy a győri zeneiskola kezdeményezésére 1963/64-ben két vidéki fiókiskola is alakult (Kapuváron és Csornán; előbbi 1971-től, utóbbi 1982-től vált független intézménnyé.)
Modern szakmai programként, az ún. zenei ismeretterjesztő mozgalom keretében a zenei nevelést kivitték az iskola falain kívülre. 1962-től elindult a klarinét-, 1965-től a gitár-, 1967-től a rézfúvósoktatás. 1968-ban tartották Győrben az I. Országos Zenei Nevelési Konferenciát, melynek kezdeményezője Nagy Miklós, az iskola akkori igazgatója volt. Legfőbb patrónusként Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas zeneszerző állt az ügy mellé. A találkozó célja az volt, hogy áttekintsék és összefoglalják a magyar zenei nevelés eredményeit, találkozási és továbbképzési lehetőséget teremtsenek a zeneoktatás-módszertani kérdések rendszerezésére, valamint ifjúsági művek bemutatása által lehetőséget kínáljanak a kortárs művészek és a közönség kapcsolatának elmélyítésére. Az ötlet sikerét jelzi, hogy 2016-ban immár 11. alkalommal rendezték meg a konferenciát. Az Ifjú Muzsikusok Fesztiváljának máig élő, nagy hagyományú zenei vetélkedősorozata is 1968-ban indult. A kezdetektől városi és regionális vonatkozású versenysorozat a zeneiskola legnépszerűbb tehetséggondozó programjává vált. Az esemény rangját mutatja, hogy ötvenéves története alatt olyan muzsikus személyiségek fordultak meg a zsűrijében, mint Tusa Erzsébet, Rados Ferenc, Kodály Zoltánné és Kistétényi Melinda. A fesztivál keretein belül 2018-ban körzeti fuvola-, zongora- és gitárversenyt, illetve házi vonós-, fafúvós- és rézfúvósversenyt rendeznek.
A hetvenes–nyolcvanas években Czágásch Józsefné igazgatása alatt véglegesen kirajzolódott az a szerkezeti felépítés, amely „anyaiskola kihelyezett tagozatokkal” formában írható le. (Jelenleg 12 kihelyezett tagozaton folyik az oktatás.) A rendszerváltás átmeneti időszakát a zeneiskola olyannyira sikeresen vészelte át, hogy a kilencvenes évek elejére – Pintér Ferenc irányítása alatt – elérte a valaha volt legnagyobb növendék- és tanárlétszámát, és a tanszakok száma 14-ről 17-re emelkedett. Az oktatás infrastrukturális feltételei folyamatosan javultak. 1994-ben megrendezték az I. Országos Ütőhangszeres Szóló- és Duótalálkozót, amelyből immár a 11.-re kerül sor, kezdeményezője után Országos Maros Gábor Ütőhangszeres Szóló- és Duóverseny néven. 1998-ban az iskolai koncertélet egy nemes összefogás eredményeként nagy presztízsű jótékonysági koncerttel bővült, melyet „Gyermekek a gyermekekért” Jótékonysági Hangverseny címen azóta is évről évre megrendeznek.
Nemzetközi projektek
A zeneiskolának a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének tagjaként a nemzetközi kitekintésre is lehetősége nyílt. 1999-ben a Lengyel Kisebbségi Önkormányzattal kötött támogatói megállapodás életre hívta a megye zeneiskolásai számára évente megrendezett Chopin Zongoraversenyt. Ebből fejlődött ki a Lengyel Zenei Fesztivál (2007-től), amely hazánkban egyedülálló módon valamennyi visegrádi ország közreműködésével megtartott nemzetközi rangú zenei eseménnyé nőtte ki magát. A fesztivál különlegessége, hogy valamennyi résztvevő műsorán egy szabadon választott mű mellett egy lengyel szerző darabja is szerepel. A nemzetközi kapcsolatépítés nagy hagyományokra tekint vissza: az intézmény jó szakmai kapcsolatokat ápol a felvidéki (Pozsony, Révkomárom, Szenc, Somorja, Galánta) zeneiskolákkal.
Az elmúlt 15 év az innovációs törekvések jegyében telt. 2002-ben forrásteremtő kezdeményezésként létrejött a „Legyen a zene mindenkié” Alapítvány, amely tehetséggondozó szerepe mellett a hátrányos helyzetű tanulók felkarolását is végzi. 2001 óta, Szakács Erika igazgatása alatt az iskola fokozott figyelmet fordít a különböző pályázati felhívásokra. 2007 óta a kötelező minősítésnek köszönhetően a nemzetközi kapcsolatok építésére kiírt pályázatokon is indulhatott. 2010-ben sikerrel pályázott a Tempus Közalapítvány Comenius programja keretében „Tradíciók a határok nélküli Európában” címmel. A 15 országot átfogó program keretében 14 növendék és 10 tanár utazhatott hét külföldi projekttalálkozóra, a nyolcadikra pedig Győrben került sor.
Úton a regionális továbbképzési központtá válás felé
A zeneiskola folyamatosan jelen van a város zenei életében: elsők között csatlakozott az Öt Templom Fesztivál koncertsorozathoz; évtizedek alatt a tanári koncert is jelentős városi eseménnyé vált, amely egy fiatalon elhunyt egykori kiváló kollégára emlékezve a Tóth Éva Emlékhangverseny nevet viseli. A zeneiskola kiemelt célja a tehetséggondozás, ennek érdekében szerteágazó óvodai és általános iskolai tehetségkutató munkát végez, Akkreditált Kiváló Tehetségpont. 2006 óta egyedülálló módon komplex zenei-korszaktörténeti vetélkedőt szervez, amely átfogó kultúrtörténeti felkészültséget kíván a versenyző csapatoktól, s így az általános műveltség fejlesztését célozza.
Az iskola különös gondot fordít a pedagógusok folyamatos szakmai továbbképzésére: számos nagy sikerű szakmai előadásnak, kurzusnak adott helyet. Nem titkolt célja, hogy regionális szakmai továbbképzési központtá váljon. Az ehhez vezető út fontos állomásaként 2017-ben elnyerte az Oktatási Hivatal Bázisintézménye címet. Az elmúlt 155 évben sok nagy tanáregyéniség oktatott a falai között, akik eredményei szakmai körökben általánosan elismertek. Az iskolának nagy büszkesége, hogy a központi szolfézstanterv összeállításában Spiegel Marianna tanárnő is részt vett.
Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a kamaramuzsikálásra – ez tartja a zenetanulás legnemesebb céljának –, működik kórus, fúvós-, vonós- és gitárzenekar, a Cadences ütőegyüttes pedig már országos ismertségre tett szert. A növendékek számos kamarazenei versenyen értek el országos sikereket. Az iskola pedagógusai által szervezett nyári táborok, melyek gyönyörű természeti környezetben valódi nyári élménnyé emelik a zenei fejlesztést, a kamarazenei műhelymunka ideális terepeinek bizonyultak.
Úttörő kezdeményezésként a zongora tanszak évek óta bemutatja a „Mesét”, melynek keretében diavetítéssel illusztrált mese hangzik el a zongorista növendékek zenei kíséretével. A 2017. évi Zenei Nevelési Konferenciára a tantestület kis csoportja továbbgondolta a „Mese” hagyományát, és a hazai zeneiskolák között egyedülálló módon létrehozott egy olyan nagyszabású zenés meseelőadást, mely 100 százalékban a Liszt Ferenc Zeneiskola szellemi terméke. A győri Vaskakas legendáját dolgozta fel oly módon, hogy az előadás zenéjét és szövegkönyvét, valamint a produkcióban használt vizuális effekteket is az iskola tanárai alkották meg. Az előadásban 18 tanár 31 növendéke szerepelt, a darab hangzásvilága és a hangszer-összeállítás külön az ő számukra készült. A projekt valódi élménypedagógiává változott, mely a szerencsés témaválasztásnak köszönhetően lokálpatriotizmusra is nevelt a zene eszközével. Jó esély van rá, hogy e jó gyakorlat idővel szintén hagyománnyá válik.
Weboldal: http://lisztzeneiskola.hu/
