A székesfehérvári zeneoktatás története egyidős a Királyok Városa történetével: már a Szent István király által alapított székesegyház iskolájában magas színvonalon tanították az éneklés művészetét és a zeneelméletet. Ez a hagyomány a 16. század közepétől az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt kényszerűen megszakadt – a 18. században azután először a jezsuita, majd a pálos, végül a ciszterci rend kezelésében lévő nagy hírű gimnázium vette fel újra az elejtett fonalat. Zeneiskola alapítására azonban csak a 20. század elején került sor. Az alapfokú népzene tanszakra alapozva itt jött létre először középfokú népzeneoktatás Magyarországon.
A 19. században egyre több városban alapítottak zenészegyleteket – Székesfehérváron is csakhamar igény mutatkozott hasonló egyesület létrehozására. A Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesületének alapító közgyűlésére 1901. november 17-én került sor a Városháza nagytermében. Az új egyesület vezetésében a politika, az üzleti élet és a zenészszakma is képviseltette magát: az elnöki tisztet Havranek József polgármester töltötte be. A társaság 17 énekessel, 40 hangszeressel és 140 pártoló taggal kezdte meg működését „a nemesebb irányú zene és ének művelése, zene és dalestélyek rendezése, idővel pedig zeneiskola felállítása” céljából.
Az első hangversenyt 1902. február 10-én tartották a Magyar Király Szálló nagytermében, műsorán többek között Mozart, Haydn, Erkel, Verdi, Liszt és Schumann műveivel. 1913-ban világnagyságokat hallhatott a székesfehérvári közönség: Hubay Jenő hegedű- és Pablo Casals gordonkaművész adott hangversenyt az egyesület szervezésében. Fricsay Richárd karmestert és katonazenekarát 1913-ban Nagyváradra helyezték át Székesfehérvárról. A Zenekedvelők Egyesülete sajnos sikertelenül próbált közbelépni – a karmester és együttese távozásával ráadásul nemcsak a helyőrségi zenekar szűnt meg, de a katonazenészekre erősen számító szimfonikus zenekar léte is veszélybe került. Az egyesületi zenekar utánpótlásának biztosítását Fricsay távozása után a Zenekedvelők Egyesülete zeneiskola alapításával kívánta megoldani. Erőfeszítéseiknek köszönhetően a Petőfi Sándor utca 1. számú ház emeletén 1913. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit a székesfehérvári Zeneiskola, amelynek élére Hermann László hegedű- és orgonaművészt, zeneszerzőt, okleveles középiskolai énektanárt, a szatmári Zeneiskola székesfehérvári származású igazgatóját hívták meg. Az alapításkor mindössze öttagú tantestület lelkiismeretes és magas színvonalú oktatómunkája csakhamar szép eredményekkel, a növendéklétszám folyamatos növekedésével járt.
Az I. világháború után természetesen újra kellett szervezni a zenei élet intézményeit is. Az 1924 júliusában tartott városi közgyűlés megszavazta az intézmény ismételt beindítását, és felajánlotta a „Városi Zeneiskola” cím használatát. A II. világháború ismét visszavetette a zenei élet ígéretes kibontakozását: 1944. október 15-én bezártak az iskolák, a hangversenytermek, a színház. Ez utóbbi ráadásul – a hangversenyek egyik legfontosabb helyszíne – december 26-án kigyulladt és leégett. A háború utáni első hangversenyre 1947. február 8-án került sor, a Zenekonzervatórium tanárainak felléptével.
A Zeneiskola az 1960–1980-as években folyamatos, csendes fejlődésen ment át, működését egyre gyarapodó tanszak- és növendéklétszám, az oktatói munka magas színvonalát bizonyító versenyeredmények fémjelezték. 1978-ban az intézmény először rendezte meg a Zeneiskolai Kamarazenei Fesztivált, a hazai zenei fesztiválok-versenyek-találkozók sorában az egyik legnagyobb és mindeddig töretlen múltra visszatekintő eseményt. 2016-ban immár a XIII. fesztiválra (Országos „Alba Regia” Kamarazene Versenyre) került sor.
1989 őszén az iskola történetének jelentős mérföldkövéhez érkezett: a Jókai utcai régi épület addigra teljesen leromlott, állaga lehetetlenné tette az oktatómunkát – a tantestület és a növendékek a városi pártbizottság feladatát vesztett, Székesfehérvár főterén álló hatalmas székházába költöztek át. 1990-ben Fischer Annie zongoraművésznő személyesen is megtisztelte jelenlétével az intézményt, és zenekari zongoraestet adott a Vörösmarty Színházban.
1992. február 21-én a zeneiskola ünnepélyes keretek között felvette első igazgatója, Hermann László hegedűművész-zeneszerző-zenetanár nevét. 1994 szeptemberében az intézmény és a Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola és Gimnázium összefogásával 44 év szünet után ismét megindult a középfokú zenei szakképzés Székesfehérváron. A zeneművészeti szakközépiskola országos jelentőségét szavatolta, hogy a népzenei tanszak kezdeményezésére itt jött létre először középfokú népzeneoktatás Magyarországon. Ennek előzménye az akkor már egy évtizede működő alapfokú népzene tanszak volt. A tanszak és reprezentatív együttese, az 1982-ben alapított, rangos belgiumi és lengyelországi fesztiválok sokszoros díjnyerteseként nevet szerző Bakony Népzenei Együttes számtalan kiváló népzenészt indított el az előadói és tanári pályán. A zeneművészeti szakközépiskola növendékei és tanárai gyakori fellépéseikkel tovább gazdagították Székesfehérvár mindennapjait (például az immár hagyományos zenei világnapi utcazenével), 1998-tól pedig az egymás után végző évfolyamok növendékei megjelentek a zenei felsőoktatásban.
A Zeneművészeti Szakközépiskola kapcsolata az alapfokú zeneoktatással az új évtized-évszázad elején újabb szállal erősödött: a 2001/2002-es tanévtől a középiskolások a közismereti tárgyakat is az immár hivatalosan is egy intézményként működő Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskolában tanulják. A Zeneiskola alapításának 100. évfordulóját köszöntő 2013/2014-es és a Zeneművészeti Szakközépiskola, a „konzi” 20. születésnapját köszöntő 2014/2015-ös tanév rendezvényei, a hangversenyek és kiállítások dolgos évtizedek szép eredményeiről számolhattak be.
A székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI
honlapja: http://hermannzenesuli.hu/ és dr. Szabó Balázs kutatása nyomán
