A Kispesti Zeneiskola, mai nevén Kispesti Alapfokú Művészeti Iskola önálló intézményként 1968-ban alakult meg. Nem minden előzmény nélkül, ugyanis addig a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet IX. számú körzeteként – ide tartozott Kispesten kívül a IX. és a XVIII. kerület is – a kerület általános iskoláiban kihelyezett tagozatként folyt hangszeres zeneoktatás, szervezett keretek között. Az 1968-as tanácstörvény alapján az oktatási intézmények a kerületek hatáskörébe kerültek, így a Zeneiskola Szervezet megszűnésével a zeneoktatás is kerületi intézményben folytatódhatott. Mint korábbi körzeti igazgatóhelyettes, Szatmári László kapta a feladatot, hogy a kerületi zeneiskolát megszervezze. Miután 25 esztendőn át állt az intézmény élén, rálátott az iskola fejlődésére, visszaemlékezéséből szubjektív szűrőn át alkothat képet róla az olvasó.
Szerény keretek között, de a kerület támogatásával, megörököltük a kihelyezett tagozatokat, és elkezdődhetett a munka, 18 tanárral, mintegy 350 növendékkel, előkészítő, zongora, hegedű, cselló, fuvola, klarinét tanszakon.
Az intézmény központja a Petőfi utcai általános iskola egy számunkra átengedett helyiségében volt. Innen irányítottuk Németh Rudolf igazgatóhelyettes kollégámmal a 11 kihelyezett tagozat munkáját. Az általános iskolák tanárai és vezetése kollegiális barátsággal fogadta az új helyzetet. Tanáraink igyekeztek beépülni a helyi tantestületekbe, hiszen a jó kapcsolatok alapjai a „közös gyerekek” voltak.
Az intézmény fejlesztésének két fő motívuma volt: meg akartunk célozni egy saját épületet és fokozatosan kialakítani a teljes hangszercsalád oktatásának lehetőségét. E két cél megvalósítása nagymértékben összefüggött.
Nagy előrelépést jelentett, hogy a Kisfaludy utcai épület zeneiskolai központtá alakult. Az igazgatási központ és hét oktatóterem, a kis kamarakoncert-teremmel együtt már valódi zeneiskola jegyeit hordozta. A kihelyezett tagozatokon természetesen továbbra is működött a tanítás.
Igazgatási tevékenységemben helyettesként Farkas Valéria, Parák János, Kovács Lajos és hosszú időn át Csaba Attiláné volt a segítségemre. 1993-ban, nyugdíjba vonulásom után az iskola vezetését Csaba Attiláné vette át. Őt követte Taligás Lajos, az igazi zeneiskolai épületet már ő harcolta ki. Nyugdíjba vonulását követően helyettese, Lendvainé Szeberényi Annamária lett az igazgató. Pelhős Emőke iskolatitkárként nélkülözhetetlen, gondos munkájával több évtizeden keresztül járult hozzá az intézmény zavartalan működéséhez.
A teljes hangszeres spektrum így szinte egészében megvalósulhatott. Ennek részeként fa- és rézfúvós, klasszikus gitár, nagybőgő, citera, magánének és orgona tanszak fejlődött fel a már korábbi tanszakok mellé.
A központi épület adott lehetőséget különböző együttmuzsikálási formák létrehozására. A zenekari játék – a vonós-, a fúvószenekar, a gitáregyüttes – és a kamarazenélés különböző formái a zenetanulás szépségeinek kiteljesedéséhez vezetnek.
A zeneiskolai nevelés kettős célja, a zenét szerető és aktívan művelő emberek oktatása, valamint a kiemelkedő képességű tanulók felkészítése a zenei pályára iskolánkban megvalósult.
Növendékeink budapesti és országos hangszeres fesztiválokon és versenyeken sikerrel szerepeltek, és kimagasló eredményeket értek el.
A zenei pályára készülő diákok nevelésében is sok sikert mondhatunk magunkénak. A legkülönbözőbb tanszakokról jutottak növendékeink zeneművészeti szakiskolákba, majd a Zeneakadémiára, ahonnan zenetanárként, illetve hangszeres művészként kerültek a pályára. Külön örömünk, hogy számosan tanárként működnek egykori iskolájukban.
Munkánk szerves részeként alakítottunk ki gyümölcsöző kapcsolatokat a szombathelyi, zalaegerszegi, szentendrei, martonvásári, tiszaújvárosi, komáromi (Szlovákia), józsefvárosi, pesterzsébeti, pestlőrinci és csepeli zeneiskolákkal. Szép emlékként őrizzük a németországi Herrenberg zeneiskolájához fűződő kiváló szakmai és baráti kapcsolatunkat.
Növendékeink és tanáraink a kölcsönös látogatások alkalmával bemutathatták és megismerhették egymás tevékenységét, zenei, pedagógiai és emberi tapasztalatokkal gazdagodhattak.
A Kispesti Vigadó, a Munkásotthon és nem utolsósorban a Kispesti Városháza díszterme adott otthont növendék- és művésztanári hangversenyeinknek. Példaként a Kicsinyek muzsikálnak, a Pályára készülők, a Családok muzsikálnak, a Művésztanárok hangversenyei mindig telt ház előtt zajlottak. Növendékeink sikeresen működtek közre és színesítették a kerületi „Éneklő Ifjúság” hangversenyeit. Így válhattunk Kispest kulturális életének szerves részévé.
Tanáraink művészi tevékenységét nagymértékben segítette a Józsefvárosi Zeneiskolával közösen létrehozott „Jó Kis” Zenekar, mellyel 15 éven át sok szép sikeres szereplést teljesítettünk. Közülük is kiemelkedik a tízéves jubileumi koncert a Fészek Művész Klubban. Ezen ünnepi alkalmon tantestületünk egésze közreműködött. Mindemellett többek között a Pesti Vigadó, a Zeneakadémia is otthont adott zenekari hangversenyeinknek.
Zeneiskolai életünk kiemelkedő eseményei közül különösen szép emlékként gondolhatunk vissza Bárdos Lajos professzor látogatására, amikor egy továbbképzési nap előadójaként a zenei struktúrák összefüggéseinek feltárásával kápráztatta el tanárainkat és a hozzájuk csatlakozó általános iskolai énektanár kollégákat.
A Kossuth-díjas hegedűművész, Tátrai Vilmos – aki mindig hangsúlyozta kispesti származását – zenekarunkkal, jómagam társaságában Bach kettősversenyével aratott osztatlan sikert.
A kezdeti időszakban a zongora (tanszakvezető Padosné Mátray Éva), a hegedű (tanszakvezető Jeckel Jánosné), a cselló (tanszakvezető Wimmer Ákos), a magánének (tanszakvezető dr. Illyés Antalné) tanszak hozott kiemelkedő sikereket, melyeket az intézmény többirányú fejlődése eredményeként kivétel nélkül minden tanszak követett.
A Kispesti Alapfokú Művészeti Iskola honlapja:
http://www.muveszeti.kispest.hu/
