A VIII. Kerületi Zeneiskola a körzeti zeneiskolák megszűnésével 1968-ban lett önálló intézmény. Két évtizedig VIII. kerületi Vándor Sándor Állami Zeneiskolaként működött, jelenlegi neve Józsefvárosi Zeneiskola. Megalakulásakor 12 közismereti iskolában kihelyezett tagozaton folyt az oktatás, az intézménynek nem volt önálló épülete, csak 1992 októberében kapta meg a Nap utca 33. szám alatti műemléképületet.
A zeneiskola alapító igazgatója 1968-tól 1974-es nyugdíjazásáig dr. Soltész Elekné zeneelmélet-tanár volt. Az intézmény központja 1992-ig a Somogyi Béla utcai Általános Iskolában volt, majd a Józsefvárosi Zeneiskola önálló otthona 1992 októbere óta a VIII. kerület Nap utca 33. szám alatti műemléképület, amely neoreneszánsz stílusban, Ybl Miklós tervei alapján készült. Egykoron Simor Intézetként működött, és a Szent Vince-irgalmasnővérek, a „szürke nénék” felügyeletével bölcsőde, óvoda és elemi iskola működött benne. A háború után szintén oktatási célokra használták. Az épület falán márványtábla őrzi az alapító, Simor János hercegprímás emlékét.
Az épületben 90 fős hangversenyterem, 16 zeneterem (közülük 5 nagyobb alapterületű, csoport, illetve együttes befogadására is alkalmas), könyvtár, iroda- és kiszolgáló helyiségek találhatók.
Az iskola második igazgatója, Szatmári Lászlóné zongoraművész-tanár címzetes igazgatóként 50 év munka után vonult nyugdíjba. 1985-től 20 évig Beke Imréné hegedűtanár vette át az igazgatást, majd Katona Gáborné szolfézstanár állt az iskola élén. A szakma egyik nagy „öregje”, az 1998-ban elhunyt Győrffy Sándorné zongora-szaktanácsadó, a zongora tanszak felejthetetlen személyisége. A Parlando folyóiratban (1991/3) megjelent szavai örökös útmutatók lehetnek a zenetanárok számára:
„A kételkedés, a gondolkodás állandó frissen tartása rendkívül fontos a zenetanításban, hiszen nincs két egyforma tanítvány, nem lehet két növendéket ugyanazon a módon bevezetni valamibe. Ebben áll a zenepedagógia improvizatív jellege. Mindig a gyerek a meghatározó, sohasem a módszer, vagy a rutin. […] A magyar módszer alapelve csodálatos: mielőtt a gyermek a hangszerhez ülne, már éljen a lelkében valami zene, mégpedig nem gügye tandal, hanem értékes népdal, játékdal. Zenei előképzőrendszerünk is ritkaságnak számít. Szerintem a tanítás eredményessége nem valami »csodamódszeren« múlik, hanem elsősorban a tanár tehetségén. Az a cél, hogy a gyerek valósággal belegyönyörködjön a muzsikába, hogy szeresse, amit csinál. A gyereket egyáltalán nem, érdekli a »módszer«.”
A tehetséges zeneiskolás növendékek regionális és országos versenyeken elért eredményei meggyőzően mutatják az iskola nívóját. Fennállása óta a tanítványok soraiból több százan kerültek zenei pályára, választották a tanári hivatást vagy a koncertpódiumot. Az egykori növendékek közül néhányan visszatértek az iskolába tanítani.
A hajdani munkáskerületből folyamatosan átalakuló Józsefváros életében a zeneiskola fontos és megbecsült szerepet tölt be. A kerület zenei, művészeti életében sok helyen jelen vannak a zeneiskolai növendékek, fellépnek klasszikus és egyházzenei tanári és növendékhangversenyeken, szerepelnek kiállításmegnyitókon, galériakoncerteken, kortárs zenei fórumokon. A növendéklétszám az utóbbi évtizedben ismét emelkedett.
A Józsefvárosi Zeneiskola honlapja: http://www.jozeneiskola.hu/
