Amikor 1952-ben megalakult a Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Budapestet kilenc körzetre osztották. A Belváros a 9. körzet része lett az Irányi utcai központtal, és a 3. számú impozáns épület II. emeletének két rövid folyosószakasza lett az V. kerületi zeneoktatás „fellegvára”. 1997 szeptemberében vehette birtokba új, Vármegye utcai épületét, és a körülmények ugrásszerű javulása nagymértékben hozzájárult az addig kihasználatlan energiák felszabadításához is.
A főépületben és az úgynevezett kihelyezett tagozatokon (Eötvös Gimnázium, Váci utcai, Szemere utcai Általános Iskola stb.) Dénes Frigyesné, majd dr. Bényei Andrásné igazgatása alatt színvonalas munka folyt. Itt tanított többek között Teőke Mariann is, aki később Kurtág György munkatársa lett a Játékok megírásában. Itt szívta magába a zenei alapokat Kovács János, az Operaház későbbi első karmestere, a kiváló zenetörténész Máriássy István és a zongoratanár Sachs Renée szárnyai alatt. Itt tanult Paikert Imrénénél Sebestyén Márta, „a magyar zene utazó nagykövete”. A hegedű tanszakon Huszti József, Horti Gábor és dr. Tavasz Istvánné képezte a kiváló hegedűsöket – Schranz Károlyt (a világhírű Takács-vonósnégyes hegedűse), Bodor Jánost (a MÁV Szimfonikusok és az Óbudai Danubia Zenekar koncertmestere), Környei Zsófiát (a Zeneakadémia tanára, a Concerto Budapest hangversenymestere). A későbbiekben Machay Ildikó pezsdítette fel az iskola vonószenekari életét. Operaházi tagsága mellett itt tanított több mint ötven évig Pejtsik Á. György, aki évtizedeken át a budapesti csellisták szaktanácsadói tisztét is ellátta. Kottakiadványainak száma 100 felett van, és Európa szinte valamennyi országában megjelentették. Növendékei közül került ki többek között Fejér András, a Takács-vonósnégyes és Banda Pál, a londoni Allegri vonósnégyes csellistája. Veber Lászlóné volt évtizedeken át a gordonkatanszak vezetője, és a főváros egyik leghosszabb ideig működő, számtalan kerületet összefogó munkaközösségének vezetője – ő indította el a pályán Fejérvári Zsoltot, aki ma a Zeneakadémia nagybőgőtanára, a Fesztiválzenekar szólamvezetője, több nemzetközi verseny győztese.
A fúvósokat eleinte Kárász Ilona fuvola tanszaka képviselte, majd a nyolcvanas évek elején aktív fúvóstanszaki munka vette kezdetét, ami egyrészről az első Budapesti Furulyaverseny és Találkozó megszervezésében, másrészről a tanszak tanáraiból álló Aulos együttes megalakulásában nyilvánult meg. Az együttes 1984–1996 között számtalan koncertet adott bel- és külföldön egyaránt, és nagy szerepe volt a barokk rendszerű Aulos-furulyák magyarországi népszerűsítésében és elterjesztésében. A Budapesti Furulyaversenyből nőttek ki a Czidra László nevét viselő Országos Furulyaversenyek, melyeknek 1998 óta a zeneiskola Vármegye utcai épülete biztosít méltó helyszínt.
A tanszak 1994-ben indította útjára a Budapesti Zeneiskolai Furulyás Kamarazene Találkozókat, 1999-től pedig az „Együtt muzsikálunk” tanár-diák furulyás kamarazene-találkozókat Budapest és Pest megye növendékei és tanárai számára. (Az egyik rendezvényre az országos versenyt megelőző, a másikra pedig az országos megmérettetést követő évben kerül sor.) 1998-tól a tanszak tíz éven keresztül vállalta magára az országos furulyatanári továbbképzések megszervezését, részben megtartását, valamint a helyszín biztosítását.
A fúvós hangszerek tanulását szinte mindenki a furulyával kezdi, majd a legtöbben fuvolára váltanak, de választhatják a klarinétot, fagottot, trombitát, harsonát és a kürtöt is. Nem is beszélve a szaxofonról, melynek tanulását azok a kottakiadványok is segítik, amelyeket az iskola tragikusan korán eltávozott kiváló klarinéttanára, Perényi Éva és férje, Perényi Péter állítottak össze. Nagyszámú kiadványaik többi része főként a fúvós hangszerek egymás közti kamarazenélését segíti.
A gitár tanszak az egyik legnépszerűbb. Vezetője ma az alapító Mosóczi Miklós tanítványa, de már a tanítvány tanítványai is az iskola tanárai. A tanszak aktivitását mutatja, hogy 2005-ben megszervezték az első Budapesti Zeneiskolai Gitárfesztivált, melyet azóta öt másik követett. 2013-ban indították útjára a Budapesti Zeneiskolai Gitár Kamarakoncertek rendezvényét (eddig két alkalommal). Ezenkívül a Zeneiskola ad helyet az Országos Gitárverseny budapesti válogatójának is.
Az ének tanszak szintén a „fiatalabbak” közé tartozik, ezzel együtt kiváló énekeseket adott már a pályának. Az ütő tanszak övendékeiből Konrád Péter alapította meg a Belvárosi Ütőegyüttest.
A zeneismeret tanszak növendékei állandó eredményes résztvevői a budapesti és országos szolfézsversenyeknek. A tanszak keretein belül kiváló kis kamarakórus is működik.
Az iskola valamennyi tanszakának munkáját látványosan összefogja, egyben az iskola legfontosabb célkitűzését is demonstrálja a minden év novemberében megrendezett Kamarazenei Napok rendezvénye.
Amikor 1984-ben az V. kerületi Állami Zeneiskola felvette Szabolcsi Bence nevét, a névfelvételi ünnepség a mai Deák téri Evangélikus Gimnázium Dísztermében zajlott, ott, ahol a Zeneiskola – saját, erre alkalmas terem híján – hosszú éveken át tartotta bérleti hangversenyeit. 1997 szeptemberében viszont az iskola már birtokba vehette új, Vármegye utcai épületét, melyet egy lebontott bérház alapjaira tervezett az Ybl-díjas Simon Ferenc építész és Wladyka Helga belsőépítész. Az épület nagymértékben hozzájárult a tantestületben rejlő, addig kihasználatlan energiák felszabadulásához. A tükrökkel is felszerelt Kamarateremben a négy szolfézsosztály elvégzése után szabadon választható melléktárgyként elindulhatott a történeti táncok oktatása. Több digitális hangszer egyidejű jelenlétével az improvizáció oktatása is beindulhatott, egy ebbe az irányba elkötelezett kolléganő vezetésével. A tornaszobában megkezdődhettek a Kovács-módszer alapján tartott foglalkozások, először csak tanárok számára. Ma már a zenei munkaképesség-gondozás a növendékeknek is hozzáférhető, szakirányú végzettséggel rendelkező hangszeres kolléga révén.
A kiváló akusztikájú saját hangversenyterem módot adott hangversenysorozatok rendezésére. Az első, nyolc koncertből álló sorozatra vonós tanszaki kezdeményezésre a 2006-os jubileumi Mozart-évben került sor, melynek keretében a tantestület – vendégművészek közreműködésével – felvonultatta a mozarti kamarazene legjavát, illetve megalakította a tanári zenekart. A szintén nyolckoncertes Bach-sorozatot tíz éven keresztül növendékekkel közös zenekari, valamint kortárszenei sorozat követte. Rangos vendégművészek is megfordulnak a Hangversenyteremben, és konferenciák, mesterkurzusok öregbítik az iskola jó hírét, a határainkon túl is. Ebben annak szintén nagy szerepe van, hogy a színpad mögött stúdió rögzíti az anyagot.
A Hangversenyterem felszereltsége lehetővé tette, hogy a zongora tanszak meghirdesse zeneiskolások számára az első budapesti négy- és hatkezes Zongorafesztivált. Tágas, gazdag könyvtár is a tanárok és növendékek rendelkezésére áll.
Az iskolai munkához hatékonyan kapcsolódnak a nyári táborok. Számos tanár is tart nyári tábort az ország legkülönbözőbb pontjain.
A kiemelkedő pedagógusi teljesítményeket többek között az 1997-ben alapított Szabolcsi-díjjal ismeri el az iskola, melyet a tantestület titkos szavazással évente, Szabolcsi Bence születésnapján ítél oda a minimum 20 éve az iskolában tanító, arra érdemes kollégának. Az Önkormányzat Kölcsey- és Pilinszky-díj, valamint a Belváros-Lipótváros Művelődéséért Díj adományozásával ismeri el a zeneiskola tanárainak munkáját, valamint Művészeti Ösztöndíjjal segíti a kerületben lakó, valamely művészeti ágban kiváló eredményt elérő növendékeket.
A zeneiskola honlapja: http://www.szabezi.hu/
