Az önálló III. Kerületi Zeneiskola 1968-ban alakult meg, előtte területi zeneiskolaként az I. és II. kerületekkel összevonva működött. Ez volt a bölcsője a magyar népzene intézményes, zeneiskolai tanításának. 2000-ben művészeti iskolává bővült, a zenén kívül néptáncot, grafikát, festészetet, kerámiát is tanít. Az iskola egyike azon kevés hazai iskolának, amelyekben a vonós tanárok közül többen is elsajátították és alkalmazzák a Suzuki-zenepedagógia metodikáját.
Az önálló óbudai zeneiskola első igazgatója a nagyszerű zenepedagógus, Till Ottó volt. Pedagógiai és művészeti vezetőként fő feladatait öt örök érvényű pontban fogalmazta meg: 1. Minél teljesebbé fejleszteni a tanított hangszerek választékát; 2. Emelni a zenét tanuló fiatalok arányát; 3. Otthont és támogatást adni a valóban önálló, alkotó, tehetséges tanároknak; 4. Eleven és egységes zenélő közösséggé formálni a tanárokat és a magasabb osztályos növendékeket; 5. Közönséget, aktívan befogadó, zenével élő koncerthallgatóságot nevelni.
Az induláskor meglévő 9 tanszakot 21-re növelte. A hangszerek számát nyolcszorosára gyarapította – enélkül elképzelhetetlen lett volna az ütőhangszeres vagy a népzenei tanszakok felvirágoztatása. Igazgatósága idején a növendéklétszám több mint kétszeresére nőtt. A zeneiskola eredményei közül kiemelkedik a hangszeres előkészítő tagozat kikísérletezése, az elismert ütőhangszeres és a népzenei tagozat megteremtése. A legnagyobb elismerést talán azzal aratta, hogy a 25 éves korában, 1954-ben létrehozott zeneiskolai vonós zenekarból a keze alatt felnőtt az Óbudai Kamarazenekar. Till Ottónak jelentős szerepe volt a magyar zenepedagógia hazai társadalmi, valamint külföldi, nemzetközi elismertségének megteremtésében.
A III. kerületi zeneiskola tantestületéből és növendékeiből olyan közösséget formált, amely keretéül és alapjául szolgált a zenekarnak is. Fontos szerepet tulajdonított a sok zeneiskolában elhanyagolt kamarazenei együttesek létrehozásának és a népzene tanításának is. Így jött létre az általa „óbudai zenélő közösségnek” nevezett „modell”, amely a kodályi 100 éves terv egyik megvalósult eleme – méltatta őt 2009-ben a Parlando folyóiratban zenekari társa, Péter Miklós. Till Ottó Közösség – zene által című tanulmánya szintén a Parlandóban jelent meg, ebben a zenekarépítés tapasztalataiból kiindulva a zene közösségteremtő erejét elemzi. Részletesen leírja a zeneiskolai gyerekzenekarból kinövő ifjúsági (középiskolás), majd az ebből kialakult, már felnőttzenekar egymásra épülő és egymáshoz állandóan kapcsolódó közösségeinek létrejöttét, a mögöttük háttérként szereplő zeneiskola jelentőségét.
Till Ottó másik elévülhetetlen érdeme, hogy Béres János furulyaművész-zenetanárral együtt megalapította a III. Kerületi Zeneiskolában a népzene tanszakot – innen indult önálló útjára később az Óbudai Népzene Iskola.
Till Ottó 1989-ig vezette az iskolát, amely 1990-ben vette fel az Aelia Sabina nevet – jelezve Óbuda szoros kötődését Aquincumhoz. Az intézmény 2000-ben művészeti iskolává bővült, így zenén kívül néptáncot, grafikát, festészetet, kerámiát is tanít. A tanulólétszám mintegy harmada a zenén kívüli művészeti ágakból kerül ki. A zeneművészeti oktatás tantárgyrendszerébe integrálódhatnak a jazz-zenei tanszakok (pl. ütő), valamint az elektroakusztikus hangszerek. Az alapfokú táncképzés a néptáncra koncentrálódik.
Az iskolában folyó oktató-nevelő munka célja a művészetek szeretetének, értésének, művelésének megalapozása, ezt segíti többek között a hegedűtanulásban Shinichi Suzuki módszere is. Az Aelia Sabina Alapítvány gondozásában jelent meg magyarul A szeretet pedagógiája című könyv – Suzuki mester összefoglalása a módszeréről. A zeneiskola nagy hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra, a készségek fejlesztésére, a legtehetségesebb tanulók művészeti pályára való felkészítésére. Sikerességét mutatja, hogy olyan kiváló művészek kerültek ki az iskolából, mint például Szabadi Vilmos hegedűművész, vagy Héja Domonkos karmester.
Az Aelia Sabina Alapfokú Művészeti Iskola honlapja:
http://www.aeliasabina.hu/
