A békéscsabai zeneiskola 1947 óta szolgálja a város zeneszerető családjainak azon igényét, hogy gyermekeik általános tanulmányaik mellett a zeneiskolában megismerkedhessenek a muzsika alapjaival és mélységeivel, és 1981-től arra is lehetőség van, hogy a legtehetségesebbek, középfokon folytatva a zenetanulást, elindulhassanak a zenei pályán.
Az 1980-as években a zeneművészeti oktatás terén megindult egy decentralizáló folyamat, melynek nyomán az ország több megyéjében létesült zeneművészeti szakközépiskola. Békés megyében a Békéscsabán működő zeneiskola igazgatója, Rázga József vállalta a feladatot, hogy zeneművészeti szakközépiskolát hozzon létre a megyeszékhelyen. Az iskolaalapítók célja az volt, hogy az innen kikerülő és a zeneművészeti vagy a pedagógiai főiskolát elvégző tehetséges fiatalok a megyébe viszzatérve enyhítsék az általános és középiskolák, illetve az egyre szaporodó zeneiskolák szaktanárhiányát, s ezzel emeljék a megyében folyó ének-zene tanítás színvonalát. Külön épület hiányában a zeneiskola adott otthont a szakközépiskola tanárainak és növendékeinek, és ez a viszony azóta már igazi „örökbefogadássá” vált. Nem csupán a célok és az eszközök azonosak a két iskolában, de gyakran maguk a tanárok is: a zeneiskola adja a leendő szakközépiskolások nagy hányadát, míg a (mára már) szakgimnázium elkötelezni igyekszik növendékeit, hogy a leginkább erre termettek majd tanárként térjenek vissza az alma materbe.
Az eredeti célt ma is szem előtt tartva bővült tovább a vállalt feladatkör. Míg az 1981-ben elsőként induló osztályban javarészt szolfézs-zeneelmélet szakosok voltak, mellettük csupán öt hangszeres, ma már – 2-3 kivétellel – az összes zenekari hangszert oktatja a szakgimnázium, és a magánének, valamint a népzene tanszak is eredményesen neveli a növendékeit.
Az iskola nagy lépést tett a térség művésztanár-képzésének fejlesztéséért, amikor 1999-ben a szakközépiskolában bevezette a néptánc tagozatot is, amely azóta igen nagy népszerűségre tett szert. Az új szak nem csupán a kínálati palettát színesíti, de építve a megye több nagy hírű néptáncműhelyének utánpótlás-nevelésére, olyan növendékeket képez, akik jelenlétükkel, művészetükkel, sajátos világlátásukkal új színnel egészítik ki a zenészekből álló középiskolai osztályokat.
A zeneiskola stabil tanári kara, növendéklétszáma és eredményessége mellett a szakgimnázium is kialakította a magáét, elkészült a pedagógiai programja, mely nem csupán azoknak szól, akik biztosan sikerrel indulnak a művészi pályán. Az érettségi mellett növendékeinek olyan – alapvetően humán súlypontú – képzést kíván nyújtani, mely lehetővé teszi számukra a főiskolai vagy egyetemi továbbtanulást, a személyiséghez illő hivatás megtalálását akkor is, ha a választott művészpálya utóbb mégsem bizonyul megfelelőnek az illető számára. Garanciát jelentenek erre a kiváló szaktanárok, akik otthonukként kezelik az iskolát, az osztályfőnökök, akik szinte családi kihívásnak tekintik növendékeik boldogulását, valamint az a múlt, amelyben ez a tiszántúli művészeti szakközépiskola már bizonyított: felvételi eredményességét tekintve az utóbbi évtizedben a művészeti szakgimnáziumok rangsorában az első/második helyet foglalja el. Ezt az eredményességet mutatja az elmúlt néhány évben kiugróan sikeres növendékek szereplése is az országos szakgimnáziumi hangszeres versenyeken.
Tekintettel arra, hogy a fővárostól és a regionális központoktól távolabb eső iskolába javarészt nem a versenygyőztes zeneiskolások jönnek, különösen figyelemre méltók ezek az eredmények, hiszen arra utalnak, hogy itt találták meg azt az iskolát, amelyben otthon érzik magukat, azt a tanárt, közösséget, akikkel tudnak együttműködni, fejlődni.
A szakgimnázium – amely évfolyamonként egy osztállyal, osztályonként átlagosan 22 tanulóval működik – magán viseli a kis iskolák valamennyi pozitív vonását, de nem kell elszenvednie azokat a hátrányokat, amelyeket esetleg a kis méret jelenthet, hiszen minden tekintetben egy szerkezeti egységben működik a megye legnagyobb, kb. 550 főt oktató zeneiskolájával.
A zenetanárok közül többen úgy vállalják a tanítást, hogy közben előadó-művészként is dolgoznak, és gyakran sok száz kilométert utaznak hetente, hogy minden szerepben helytállhassanak. De megéri a fáradságot a jutalom: ők azok, akikhez a jó növendékeket ma már távoli megyékből is elhozzák, hogy továbbfejlődjenek.
A szakgimnázium szólistái és különböző formációkba tömörülő kamaracsoportjai rendszeresen szerepelnek a városi ünnepségeken, nemcsak az önkormányzati, illetve a kulturális, de a magánvállalatok rendezvényein is. A tanári koncertek, valamint a legkiválóbb növendékek produkcióit felvonultató koncertek, néptáncelőadások állandó, meghatározó színfoltjai a város és a térség kulturális palettájának. Az iskola vezetése rendszeresen hív kurzusokat tartani olyan művésztanár zenészeket és táncosokat, akik mind a növendékeknek, mind a kollégáknak tudnak frisset, hasznosat, maradandót nyújtani.
Ami a szakgimnázium közismereti képzését illeti, a kerettantervi rendelkezés megfosztotta a művészeti szakgimnáziumokat attól a kivételezett lehetőségtől, hogy mást és másképp tanítsanak, mint a többi középiskola, ugyanakkor esély nyílt arra, hogy a végzős növendékek szélesebb látókörrel, általános műveltségben is képzettebben hagyják el ezeket az iskolákat. Különösen nagy jelentősége van a változásnak a tekintetben, hogy átjárhatóbbá vált a művészeti szakközépiskola, és a nem művészeti irányú továbbtanulási irányoknak is szélesebb spektrumuk nyílik. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy jórészt a humán érdeklődésű növendékek választják a művészeti iskolákat, így mind az ajánlott érettségi tárgyakat, mind a természettudományos ismeretek átadásának és számonkérésének módját eszerint kell megválasztani. Ennek köszönhetően a növendékek az alapvető középfokú természettudományos ismeretek mellett magyarból, történelemből, művészeti tárgyakból és nyelvekből bárhol versenyképes tudásra tehetnek szert, miközben biztonsággal készülhetnek a művészeti szakmai vizsgára.
A Békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola honlapja: http://www.bekesbartok.hu/
