„A magyar zeneoktatás egykori paradicsoma” – ez áll Tarhos község honlapján a Tarhosi Énekiskoláról szóló leírás élén. De bárhol olvasunk is az énekiskoláról, a tudósításokat és személyes nyilatkozatokat végtelen elfogultság jellemzi. Mi lehet a varázsa a Gulyás György által 1946-ban alapított iskolának, amelyben kezdetben még Kodály Zoltán sem hitt?
Bizonyára különleges, hogy az iskola szinte a semmiből jött létre a Békés nagyközségtől nyolc kilométerre fekvő Wenckheim-kastélyban, Tarhoson.Gulyás György igazgató (zeneszerzést és középiskolai énektanárképzőt végzett muzsikus) nagy energiával és leleményességgel teremtette meg az iskola és internátus létfeltételeit. Konyhakertet és gyümölcsöst létesítettek, utakat és pavilonokat építettek, felszerelést szereztek és készítettek. A tanári kar és a gyermekek az alkotómunkában forrtak közösséggé.
A Békés-tarhosi Állami Énekiskola alapító okiratát 1946. október végén írta alá Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter. A fáradhatatlan Gulyás György nekilátott a környék falvaiban felkutatni a jól éneklő gyerekeket. Kezdetben ő volt az egyetlen zenetanár, tantestületet is kellett toboroznia maga mellé. Továbbá kiselejtezett vaságyakat beszerezni a kollégiumba, hogy 1947 februárjában megkezdődhessen a tanítás. A hangszerállomány két zongorájából az egyik a kastélyé, a másik Gulyás saját zongorája volt. Az elgondolást, hogy tanyán alapítson hangszeres zeneiskolát valaki, akkor még Kodály Zoltán is „elvetélt gondolatnak” tartotta. Az induláshoz szükséges, minimális tanári létszám azért februárra összeállt, indulhatott a „csonka tanév.” A hangszeres oktatás úgy folyt, hogy a folyosón, a két szemközti teremben volt a két zongora, és „Gyurka bácsi” ingázott közöttük. Közben fáradhatatlanul utazott, hogy a következő tanévre már teljes tantestülete legyen az iskolának. Sikerült is néhány kiváló és lelkes szakembert megnyerni az ügynek, így került Tarhosra a Mező házaspár. Nagy nyeresége volt az iskolának a nagy tudású, Gulyásnál pár évvel idősebb Holló Sándor is.
A második tanév (1947/48) már teljes tantestülettel indulhatott. Ez a tanév olyan eredményeket hozott, hogy az ország zenei érdeklődése Tarhos irányába fordult. Gulyás György naponta (a vacsora előtt) öt órától hétig tartotta a kóruspróbákat. Amennyiben szervezői munkája miatt ezt nem tudta megtenni, lelkes segítőtársa, Holló Sándor állt a kórus elé. 1948 tavaszán a centenáriumi rendezvénysorozat keretében már a Zeneakadémián szerepelt a Békés-tarhosi Gyermekkórus. Kodály Zoltán kezdett felfigyelni az iskolára.
1951-ben a tanári testület nagy tekintélyű egyéniségekkel bővült: Friss Antal gordonkaművésszel, a Zeneakadémia tanárával, Teőke Marianne zongoratanárral, Banda Márton és Víg Árpád hegedűtanárokkal.
1951 szeptemberében felvonultak a park egyik legszebb részén az építőmunkások, és elkezdődött a zenepavilon építése. Ha már építkezésbe kezdtek, az állomással szemben volt egy hatalmas intézői lakás – ebből építettek egy vízvezetékkel, fürdőszobával felszerelt fiúkollégiumot, ahová 1952 januárjában be lehetett költözni.
1953. május 1-jén a zenepavilon ünnepélyes felavatására illusztris vendégek érkeztek: Kodály Zoltán és felesége, Zathureczky Ede világhírű hegedűművész, a Zeneakadémia akkori főigazgatója, aki a megnyitón Petri Endre zongorakíséretével játszott. Jelen voltak Farkas Ferenc, Szervánszky Endre, Járdányi Pál zeneszerzők, Szávay Nándorné, a Zeneművész Szövetség főtitkára, a Népművelési Minisztérium Művészetoktatási Osztályának vezetője, valamint a híradó és számtalan újságíró is.
A 1953/54-es tanévben már mindennek volt helye, mert Gulyás György a volt építőmunkások felvonulási épületét átalakíttatta gyakorlótermekké. Mindezek, továbbá a növekvő hazai és nemzetközi elismertség ellenére az iskola működésében konfliktus, egyre nagyobb bizonytalanság mutatkozott. A Révai József népművelési miniszter vezette vizsgálóbizottság véleménye szerint úgymond, „döntő többségben voltak azok a vélemények, amelyek inkább a bezárást, mint a további működtetést javasolták”. 1954 nyarán a tanulók szülei a következő hivatalos levelet kapták: „Ezúton értesítem a szülőket és tanulókat, hogy a Békés Tarhosi Ének-Zeneiskola és Konzervatórium, a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése alapján, a mai nappal megszűnt. A tanulók elhelyezéséről a minisztérium zeneoktatási osztálya intézkedik.”
Tarhos hét és fél tanéve alatt kinevelt három zeneszerzőt (Szokolay Sándort, Bozay Attilát és Mező Imrét), ezenkívül számtalan remek hangszeres muzsikust (többek között Tarjáni Ferenc kürtművészt, Mező László csellóművészt), de Csukás István író is itt tanult.
Tarhos öröklétének titka: szellemiségének tovább élése, ami összefügg Gulyás György ellentmondásos személyiségével és Kodály Zoltánhoz fűződő kapcsolatával, akinek egyik legközelebbi tanítványa volt. „Gulyás tanítási módszereiben számos rendhagyó, a hivatalos metodikában nem jegyzett megoldást alkalmazott, amelyet olykor maguk a diákok, vagy éppen az előtte álló kórus, a színpadon ülő zenekar tagjai megkérdőjeleztek. A kívánt eredmény láttán azonban nem lehetett vitatkozni tovább, mert Gulyás szuggesztív személyisége, alkotóereje minden aggályt felülírt és hitelesített. Nyughatatlansága, autonóm személyisége mindig valami új létrehozására ösztökélte – értékelte Gulyás munkásságát a Parlando című folyóiratban dr. Duffek Mihály. – Ha kellett, nagyvonalú és reprezentatív volt, ugyanakkor minden módon küzdött azért, hogy nemesnek vélt célját elérje.”
A tarhosi iskola utóélete hosszabb, mint tényleges működése volt. Kodály Zoltánhoz fűződő kivételes személyes kapcsolatuk túlmutatott az oktatásban szokásos szakmai kapcsolatokon, ami nagy bizalmat, egyben Gulyás György számára kivételes felelősséget is jelentett. „Kodály bizalmának elnyerése azzal járt, hogy a nagy hírű zenei metódus gyakorlati kivitelezésében is komoly szerep hárult a zenetanítást megújító szándékú tarhosi iskolaalapítóra. A módszer egy-egy elemének kipróbálása, és maga az énekalapú iskola koncepciója és valósága a Kodály – koncepció gyakorlati hatását is kipróbálni volt hivatott. Kodály Zoltán úgy tekintett Gulyás Györgyre, az egykori tanítványra, mint leghűségesebb követőinek egyikére, akit olykor kritikával illetett, de mindenkor támogatásával tüntetett ki. Olyan tanítványra, aki művészetével és iskolateremtő tevékenységével hitelesíti a módszert.”
Gulyás György emlékére 2016. június 25-én mellszobrot avattak a tarhosi Zenepavilon előtt, amelyet a Megújuló Tarhosért Alapítvány és Békés Város Önkormányzata nyaranta újra hangversenyek helyszínévé kíván tenni a Békés-tarhosi Zenebarátok Körével együttműködve.
További információ: http://tarhos.hu/tarhosi-enekiskola
