Budafok, Nagytétény és Barosstelep XXII. kerületi zeneiskolájában az országban elsőként új iskolatípus jött létre: a klasszikus zenetanítást népzenei tanszakokkal és jazz-tanszakokkal bővítették, és bevezették más művészeti ágak – báb- és színjáték, balett- és néptánc, képző- és iparművészet – oktatását is. A kerületi tanács kezdeményezésére a zeneiskolát a művelődési házat és a hozzá tartozó intézményeket általános művelődési központtá alakították át. A komplex intézmény főigazgatójaként Nemes László pár éven át megmutathatta, miképpen lehet a művészetoktatást, a zeneiskolát és a közművelődést azonos elvek alapján működtetni.
Amikor az első zenedék megalakultak az 1890-es évek végétől a fejlett polgársággal rendelkező városokban, Budafok, Nagytétény és Budatétény még önálló települések voltak. Budafok 1926-ban kapott városi rangot. Ettől függetlenül mindhárom településen sokszínű kulturális élet virágzott. 1913-ban Budafokon, 1914-ben Nagytétényben kezdte meg működését az első zeneiskola, ahol hegedűt, zongorát, zeneelméletet és kamarazenét oktattak, mintegy 70 növendéknek.
A két világháború között Budafokon, Nagytétényben zenekarok működtek, neves művészek adtak hangversenyeket, tartottak operabemutatókat. Zeneiskolai koncertek, tucatnál is több énekkar, dalárda fellépésein szólt a muzsikaszó a három településen és a Baross Gábor-telepen, közülük is kiemelkedik a Budafoki Munkásdalkör. A Budafoki Zeneiskolában és 1936-ban Nagytétényben is újból beindult a zeneoktatás. Ami a képzőművészeti életet illeti, számos országos hírű kiállításról számolnak be a lapok, köztéri szobrokat, emlékműveket adtak át.
Budafok, Nagytétény lakosságának közel fele német anyanyelvű, illetve nemzetiségű, közülük sok családot érintettek a társadalmi-történelmi átrendeződések (a történelmi Budafok lebontása, lakótelepek építése, a lakosság átköltöztetése más kerületekbe stb.) 1950-ben Budafokot, Nagytétényt, Budatétényt, Baross Gábor-telepet Budapesthez csatolták, így jött létre a főváros XXII. kerülete.
Ahogy a kerület, úgy a zeneoktatás is folyamatos átalakulásban volt: a kihelyezett zenetagozatok mellett fennmaradt a magán-zeneoktatás, a zeneoktatói munkaközösségek. A hegedű- és zongoratanítás mellé azonban csak a hatvanas évek közepétől zárkózott fel a cselló, majd a furulya.
1968-ban a budapesti közigazgatás átszervezésével az alap- és középfokú intézmények nagyrészt kerületi fenntartásba kerültek. A Fővárosi Zeneiskolai Szervezet körzeti zeneiskoláiból kerületi állami zeneiskolák váltak ki. A XXII. kerület nem alapított önálló kerületi zeneiskolát, átmenetileg a XI. kerületi zeneiskolával összevontan kezdte meg működését.
Ezt a sok szempontból problémás helyzetet úgy oldotta meg a két kerület vezetése, hogy az önállósítás szakmai előkészítésével 1970-ben megbízták Nemes László csellóművész-tanárt. Az ő irányításával sikerült az önálló XXII. kerületi zeneiskola megalapításhoz szükséges feltételeket megvalósítani.
1968–70 között tudatosan fejlesztették a tanulólétszámot, a kerületi iskolák tantermeket ajánlottak fel a zeneoktatás megkezdéséhez, és még a kerületi vezetésben is sikerült támogatót találni. Így 1970 májusában sikerült elfogadtatni a XXII. kerületi zeneiskola megalapítását.
Kezdetben hegedűt, gordonkát, zongorát, gitárt, magánéneket, szolfézst és egy-egy fúvós hangszert tanítottak a tanárok, majd a tanszakok száma az ütőhangszerek és a gitár oktatásával is bővült. A 70-es évek végére már szinte minden fúvós, vonós hangszert lehetett választani.
A XXII. kerületi zeneiskola arról az 1981-ben elkezdett, nagy jelentőségű művészetoktatási kísérletről lett híres, amelynek sikeres lezárása után, 1988-ban művészeti iskolává alakult át. A társművészetekkel párhuzamosan elkezdett népi hangszereket is oktatni. Máig egyike azon intézményeknek Budapesten és az országban, ahol szinte teljes körű művészetoktatás, illetve tanszakrendszer működik, komplex művészeti nevelés folyik.
Az 1996. évi képviselő-testületi döntés alapján összevonták az addig két intézményként működő általános iskolát és a művészeti iskolát, Nádasdy Kálmán Művészeti és Általános Iskola néven. A művészetoktatás elterjedése a kerületben számos új pedagógiai és nevelési lehetőséget jelentett. Az általános iskola kiváló ének-zenei hagyományai szerint nevelt tanulók nagy számban lettek az akkor még csak zeneiskolaként létező művészeti iskola tanulói. A nevelő-oktató munka eredményessége megmutatkozott a fővárosi, országos versenyek helyezéseiben, díjaiban. Az iskolai zenekarok, együttesek a 80-as évek végén önálló művészeti együttesekké alakultak át (Dohnányi Zenekar, Budafoki Kamarakórus, Budafoki Ifjúsági Fúvószenekar stb.)
A zenei ág eredményeihez gyorsan felzárkóztak a társművészetek tanszakai is: országos, nemzetközi pályázatokat nyertek az iskola tanulói, megalakult a Budafolk Táncegyüttes, megteremtődtek az amatőr színjátszás feltételei.
A művészeti iskola országos hírre tett szert a magyar művészetoktatásban, pedagógusai részt vesznek a szakmai fejlesztésben, az országos tanulmányi fórumokon, versenyeken, fesztiválokon. Tevékenységüket, eredményeiket számos pedagógiai és művészeti díjjal ismerte el a kulturális kormányzat. 2005-ben az Oktatási Minisztérium a művészetoktatás területén végzett intézményi munkáért adható Magyar Művészetoktatásért plakett adományozásával a legmagasabb szakmai elismerésben részesítette az iskolát.
A Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola honlapja: http://www.nadasdy.suli.hu/
