A pécsi rendszeres, intézményes zeneoktatás rendkívül gazdag múltra tekint vissza: az 1777-ben kiadott Ratio Educationis fontosnak tartotta a tanulóifjúság esztétikai nevelését, ezért a normál- vagy nemzeti iskola keretében szorgalmazta a rajz- és zenetagozat bevezetését. Ennek szellemében alakult 1788- ban Pécsett – az országban az elsők között – rajz- és zeneiskola.
A város zenepedagógiai élete a 18. század végétől a mai napig folyamatosan aktív – ennek egyik fontos helyszíne a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola. Pécsett 1788 óta zajlik szervezett zeneoktatás. Az egyes hangszereket kezdetben egy-egy tanár oktatta, majd a 20. század elejétől már önálló tantestülettel folyt a tanítás. Az intézmény első igazgatóját, Kürshner Emánuelt (1908–1942) Takács Jenő követte.
A zeneiskola 1913-tól, majd 1918-tól az egykori Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának, ma a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézetének épületében kapott helyet. „Itt lakott 1772–74 között Deppisch Valentino (Bálint) a pécsi székesegyházi zenekar első kiemelkedő tehetségű zeneszerzője és muzsikusa, akit Pécs »Mozartjának « is neveztek – írja a pécsi zenei élet történetét bemutató írásában Bősze Ádám zenetudós (a Pannon Filharmonikusok weboldalán). – Az épület eredetileg apácazárda és leánynevelő intézet, később főreáliskola, polgári fiúiskola, zeneiskola és zenekonzervatórium volt. Az 1930-as években Agócsy László az ebben és a szomszéd épületben is működő polgári fiúiskola kórusával mutatta be Kodály műveit először Pécsett. 1943-tól itt működött a zenekonzervatórium, melynek igazgatója az akkor már világhírű zongoraművész és zeneszerző, Takács Jenő volt. Takács kiváló művész-tanárokat szerződtetve Pécs koncertéletét is megújította. 1945 őszén a Pécsett tartózkodó Kodály Zoltánt meghívták tanóráikra. Részben ezek eredményeként az iskola diákjai mutatták be Kodály Gyermektáncok című zongoradarabjait a Pécsi Nemzeti Színházban, 1945. november 19-én. Kodály épp a pécsi konzervatórium eredményeire hivatkozva Pécsett hirdette meg az új magyar zenepedagógia elveit, mely később »Kodály-módszerként« vált világszerte ismertté. (Kodály Zoltán később, 1962-ben szintén a pécsi ének-zeneoktatás eredményeinek elismeréseként ajánlotta Agócsy Lászlónak, »A pécsi Éneklő Ifjúság vezérének « Az éneklő ifjúság című, dr. Vargha Károly pécsi költő és műfordító versére írott művét.) 1953-tól itt működött a Zeneművészeti Szakiskola, majd 1965-től a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozata, az ország egyik legerősebb zenei felsőoktatási bázisa.”
Itt működött Pécs első ének-zene tagozatos általános iskolája is, a Kodály-koncepció pécsi fellegvára 1964-től. Az iskola épülete, a szomszédos Mátyás király u. 15. számú épülettel együtt eredetileg a leánynevelő intézetnek adott otthont, 1768-tól, majd 1914-től fiúkat is oktattak. „Az emelt szintű ének-zene oktatás 60-as évek eleji bevezetése óta az iskola gyermekkara Ligeti Andor vezetésével rendszeresen részt vett a Pécsi Nemzeti Színház operaelőadásaiban, valamint a nagyzenekari hangversenyeken – folytatja Bősze. – Kunváriné Okos Ilona vezetésével az iskola kórusa hazai és nemzetközi versenyeken és fesztiválokon is sikerrel képviselte a magyar zeneoktatást és a Kodály-módszert. Az iskola híres, egykori muzsikus növendékei közé tartozott Sólyom László, későbbi köztársasági elnök, aki a főiskolán Bánky József zongorista növendéke volt. Ide járt Kováts Kolos a világhírű operaénekes, basszista; Bukszár Márta, Megyesi Schwartz Lúcia énekesek; Ligeti András hegedűművész, Kossuth-díjas karmester…”
A Liszt Ferenc Zeneiskola mint alsófokú művészetoktatási intézmény hivatalosan 1952-től, a Pécsi Zenekonzervatórium kettéválása után jött létre. Ekkor írta elő a Minisztertanács rendelete, hogy az alsófokú képzés céljára zeneiskolákat, a középfokú oktatás feladatainak ellátására pedig zeneművészeti szakiskolákat kell létrehozni. A Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatói: Horváth Mihály (1952–1967), Dobos László (1967–1992), Apáthy Árpád (1992–2007) és 2007-től Zsoldos Attila. 2007. július 1-jétől a zeneiskola szervezetileg a Városközponti Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményhez tartozik.
Az önálló zeneiskolai létezés kezdeti körülményei mostohák voltak: 1952-ben az iskola még nem rendelkezett saját épülettel és felszereléssel, a konzervatórium elavult hangszereit és bútorait kapta meg. 1955-ben költözött a Rákóczi út 68-ba, ez ma is a központi épület. Innentől már látványos a fejlődés – az első 15 év a működéshez szükséges feltételek megteremtésének (épület, hangszerek) jegyében telt el, továbbá a növendékek, a tanszakok és a tanulható hangszerek száma is folyamatosan nőtt. 1967-ben Horváth Mihály, az intézményt megszervező első igazgató nyugdíjba vonulásakor a tanári létszám a kezdeti 5-ről 29-re emelkedett. Az iskola növendékeinek létszáma a hetvenes évek közepétől 800, a nyolcvanas évek végétől pedig 1000 fölé emelkedett. A zeneiskolából kikerült fúvósok a város három felnőtt fúvószenekarában folytathatták a muzsikálást. Miután a vonós hangszeren tanulók száma is nőtt, 1975-ben a vonószenekart is megalakíthatták. 1985-ben az iskola új épülettel gazdagodott: a Sörház utca (ma Dr. Majorossy Imre utca) 13. szám alatti romos épületet felújították és átalakították. A kilencvenes években újabb hangszerek oktatásával bővült az intézmény kínálata: 1992-től megkezdődött az ütőhangszeres képzés, 1993-ban az orgona, majd 1996-ban a szaxofon tanítása.
Jelenleg a diákok az elméleti képzés mellett 21 hangszer közül választhatnak. Az egyéni képzés mellett számos kamaraegyüttes biztosítja szakmai fejlődésüket.
A Liszt Ferenc Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola honlapja:
http://zeneiskolapecs.hu/
