A váci intézményes zeneoktatás története 1888-ra nyúlik vissza, de ezt követően sorra alakulnak és megszűnnek zeneiskolák. A folyamatosan működő önálló állami intézmény megalakulásának éve 1963, alapító igazgatója pedig Cs. Nagy Tamás. A folyamatosan fejlődő intézmény 2014-ben szakgimnáziumi képzéssel is bővül, ettől kezdve a növendékek – igényük és képességük szerint – törés nélkül tovább készülhetnek a zenei pályára „házon belül”.
Weber Károly „összes zenetudományok okl. tanára, karnagy és zeneszerző” 1988-ban alapítja meg magán-zeneiskoláját, sok nagyobb magyar várost is megelőzve. Ezt követően sorra alakulnak és szűnnek meg zeneiskolák. 1889 februárjától Fáy Zoltán, 1893-ban Sztojanovits Jenő, 1896-ban Ulrich Károly székesegyházi karnagy, 1909-ben dr. Hermann Antal alapít zeneiskolát, melyet 1910-ben Löblowitz Béla, 1914-ben Ságh József vezet 1922-es megszűnéséig. A sorban kiemelkedő Kisfaludy Pikéthy Tibor székesegyházi karnagy, egyházmegyei zeneigazgató, orgonista, zeneszerző 1934-ben indít Zeneiskolát, amely a Városházán működik. Ahogy ő nevezte: „államilag engedélyezett és városilag segélyezett” volt. Az intézmény 1942-ig működött, kellő anyagi támogatás hiányában szűnt meg. Ezután nyolc éven át semmiféle szervezett zeneoktatás nem zajlott a városban. 1952-ben Maklári József karnagy vezetésével alakult meg a Zeneoktatói Munkaközösség, melyet 1953-tól Révész Ottó, majd 1957-től ismét Maklári vezetett, 1963-tól pedig Rostetter Jenőné, egészen a munkaközösség megszűnéséig, 1972-ig. Érdekességképp megjegyzendő, hogy ennek az intézménynek is ugyanaz a Madách Imre Művelődési Központ adott otthont, mint az 1960-tól működő állami oktatásnak.
Ez a forma tehát 1960 szeptemberében indult, és két évig az abonyi zeneiskola kihelyezett tagozataként működött, mindössze 83 növendékkel, zongora és hegedű tanszakkal. Három tanár oktatott, köztük az akkor még fiatal Lehotka Gábor zeneakadémistaként szolfézst tanított. Az iskola 1963. január 1-jén önállósult. Az iskolaalapító igazgató, Cs. Nagy Tamás nyugdíjba vonulásáig, 1996-ig vezette az intézményt.
A váci zeneiskola a Madách Imre Művelődési Központ épületében kapott ideiglenes otthont, a tanítás 8 tanárral és 272 növendékkel indult. Ha rátekintünk az akkori növendéknévsorokra, láthatjuk a mai város már közel nyugdíjas korú értelmiségének zömét: orvosokat, tanárokat, mérnököket és nem utolsósorban az intézményből útnak indult zenetanárokat és zeneművészeket. Ennek a generációnak ma már az unokái tanulnak az intézményben, és a kezdeti évtized tanárainak növendékei, saját gyerekeik tanítanak jelenleg is. Ez a generációkon átívelő hatás az iskola egyik legnagyobb értéke.
Az intézmény fejlődése három vonalon követhető a kezdeti években:
- a belső zenepedagógiai munka fejlesztése (tanszakok építése, együttesek alapítása, rendezvények rendezése, illetve részvétel rajtuk);
- a kihelyezett tagozatok létrehozása, a zeneoktatás kiterjesztése;
- iskolaépítés – saját otthon megteremtése.
1. Kezdetben csak hegedű, zongora és szolfézs tanszak működött. 1962-től gordonka, ének, 1963-tól fafúvós és rézfúvós, 1965-től gitár, 1968-tól ütő, 1974-től orgona (Budapesten kívül az első vidéki tanszakként!), 1997-től magánének és 1998-tól népzene, 2002-től hárfa tanszak indult. Az óvodás korúakra gondolva 1973-ban dalosjáték-csoport indult, amely 1981-től 2008-ig kiselőképzőként működött.
2. Az iskola nemcsak az első években, hanem azóta is kovászként működik a város zenei életében. Megalakulásának évében Bogányi Tibor növendékeiből alapította meg a Művelődési Ház Gyermekkórusát. 1964-ben ifjúsági vonószenekar alakult Kigó József vezetésével, 1968-ban rézfúvószenekar Ábrahám Balázs irányításával. Szintén 1968-ban jött létre a Musica Humana Kamarazenekar dr. Erdélyi Sándor vezetésével. (Ez az együttes – bár számos kitüntetés birtokosa – később sajnálatos módon beleolvadt a Váci Szimfonikus Zenekarba.) A városi együttesek (elsősorban kórusok) tagjainak nagy százalékát a zeneiskola növendékei teszik ki (Váci Harmónia Kórus, Váci Vox Humana Énekkar, Serenus Kórus). A kórusok vezetői kevés kivétellel az intézmény tanárai voltak, vagy jelenleg is azok.
3. A Művelődési Minisztérium, a Pest Megyei Tanács és elsősorban a Vác Városi Tanács támogatásával 1971. szeptember 1-jén költözött saját otthonába a zeneiskola. Az épületben 19 oktatóterem, négy egyéb helyiség (könyvtár, tanári szoba, irodák) és 220 személyt befogadó hangversenyterem található. 1976-ban a drezdai Jehmlich cég közreműködésével új orgona épült. Ezzel lehetővé vált, hogy orgonahangversenyeket is tartsanak. Az 1970-es években az Országos Filharmóniával kötött szerződés értelmében sok ifjúsági és felnőtthangverseny zajlott az azóta Cs. Nagy Tamásról elnevezett hangversenyteremben.
Ezek a tevékenységek teljes mértékben összhangban vannak azon célkitűzéssel, melyet az iskola 10 éves évfordulóján megfogalmaztak: „Az alsófokú zeneoktatás legfontosabb feladata: az értékes zene iránti érdeklődés felkeltése, a zene alapjainak elsajátítása, zeneértő és szerető emberek nevelése.”
Az iskola 1973-ban szervezte meg az I. Országos Gitárversenyt, amelynek azóta is házigazdája. Később pedig a szakközépiskola megkapta a középfokú tanulmányi verseny rendezési jogát, így mind az alap- és középfok országos versenyének Vác a házigazdája. 1975-től az intézmény Pest megye északi területeinek bázisiskolájaként működött. Ez számos többlet-, illetve kísérleti feladattal járt:
Profant Istvánné Vesztróczy Judit munkájának eredményeképpen jött létre a zeneóvoda Dalosjáték címmel, amely hosszú ideig működött, példát adva az ország többi iskolájának, és amelynek működtetését sajnálatos módon a jelenlegi jogszabályok korhatári korlátai nem tesznek lehetővé. E célt szolgálta az 1976-ban készített Kicsinyek ABC-je című tankönyve. A vonós tanszakon kísérletképpen az első két osztályban 3×30 perces főtárgyórákat tartottak a gyakorlás segítésére. A zongora tanszakon kiemelt tematikus feladatokra készítették a növendékeket. Ezek a jó gyakorlatok azóta is tovább élnek a „tanszaki napok”, illetve a projektnapok keretében. Ezenfelül az iskola több tanára szakfelügyelői feladatokat is ellátott a megyében. Volt idő, hogy a 9 megyei szakfelügyelőből 7 az intézmény tanára volt.
1978-ban került sor az első Ütőhangszeres Találkozóra, amely azóta Országos Ütőhangszeres Kamarazenei versennyé nőtte ki magát. 1979-től 990-ig házigazdája volt az intézmény az Ifjú Zenebarátok Nyári Táborának. 1989/1990-ben Nemzetközi Orgonakurzusnak is helyet adott az iskola, melyet Ella István orgonaművész tartott. 1981-ben a Bartók-centenárium alkalmával került sor az első Országos Bartók Hegedű-duó Találkozóra, amely azóta a központi támogatás igénybevétele miatt szintén versennyé alakult. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mennyire tett jót a találkozók, fesztiválok versennyé alakítása az alsófokú zeneoktatás eredeti célkitűzései megvalósításának… Ezt az országosan bevált formát ugyanúgy lehetne központilag értékként támogatni, mint a tanulmányi versenyeket. 1981 márciusában a Bartók-centenárium évében az iskola felvette Bartók Béla nevét.
1984-ben egy nemzetközi kísérlet részeként az iskola vállalta Durkó Zsolt Ludus stellaris c. művének előadását, illetve az hozzá kapcsolódó improvizáció megvalósítását. 1984-ben jött létre a Váci Szimfonikus Zenekar, amely 2017 nyarától Dunakeszi néven folytatja tevékenységét. S hogy bizonyítást nyerjen a kovász működése, időközben a Vox Humana Énekkar vezetőjének alapításában megalakult a Vác Civitas Szimfonikus Zenekar mint a város jelenleg legfiatalabb zenei együttese. Létrejöttével sokévnyi szünet után ismét filharmóniai koncertek sora kezdődött el a Filharmónia Magyarország rendezésében, ezzel is emelve a város zenei életének színvonalát.
Nem feledkezhetünk meg a 2018-ban immár 30 éve működő, és 2014-ben az iskolával egyesült szakgimnáziumról sem. Az intézmény legújabb kori történetében Váci Bartók–Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola, Alapfokú Művészeti Iskola néven folytatja tevékenységét az eredeti akaratnak megfelelően sokéves késéssel. Ezzel lehetővé vált, hogy a növendékek – igényük és képességük szerint – törés nélkül készüljenek tovább a zenei pályára „házon belül”. Ennek a lehetőségnek a gyakorlati haszna igazán most kezd látszani.
A szakközépiskolai gyakorlati munka az 1987/88-as tanév során indult meg. Az alapítás nem titkolt szándéka a szimfonikus zenekar bővítése volt, ugyanis az eredeti elképzelés szerint az iskola tanárai és diákjai adták volna az együttes tagságának jelentős részét. Az intézet első megbízott igazgatója a zenekar karmestere volt. Az induló intézet − a fentiekből következően − az összes zenekari hangszeren indított tanszakot, ezenkívül a kitűnő helyi adottságokat kihasználva orgona és zongora szakot is. Ez a későbbiekben magánének, hárfa és szolfézs-zeneelmélet és régizene (gamba és csembaló), jazz és népzene tanszakokkal bővült.
Nem választható el az alapfokú zeneoktatástól az a tevékenység, amelyet az immár közös intézmény a tanárképzésben fejt ki. A népzene szakos zeneakadémiai hallgatók gyakorlati képzésének egy része az intézményben folyik. S bár a középfokú tanítási gyakorlatot szerzik meg az intézmény falai között, ez mégis hatással van a jövő tanárgenerációjának felnevelésére, hiszen a zeneiskolákban is ők tanítanak majd. Az intézményegyesítéssel egyébként még egy országos versenyt tudhat magáénak az iskola: az Országos Szakgimnáziumi Népzenei Versenyt, melyet 2018-ban ötödször rendez meg az intézmény.
Fontos, hogy az iskola tanárai mások számra is értékes tananyagokat hoztak létre. Az egyik ilyen Brusznyai Margit kiadványa Kopogó címmel, mely a zenetanításban oly fontos ritmusgyakorlatokat tartalmaz. Nagyon nagy érdeme, hogy szinte mindenféle helyzetben használható, nem csak szolfézsórákon. A másik Lachegyi Imre hiánypótló zenepedagógiai műve, a 77 előadási darab furulyára. Az egyre elterjedtebb blockflöte tanítását segítendő különböző műveket alkalmazott furulyára és billentyűs kíséretre repertoárbővítés céljából. Mindketten rendelkeznek alap- és középfokú tanítási tapasztalattal. Ugyancsak hiánypótló kiadvány Salamon Beáta Magyar Népzenei Dallamgyűjteménye is.
Nagyon fontos értéket képvisel a tanárok koncerttevékenysége is. A város, a térség és az országos számos pontján koncerteznek szóló és együttes formában.
Lehetetlen felsorolni azt a rengeteg eseményt és rendezvényt, amely hatással volt/van és remélhetőleg lesz is az intézmény közvetlen környezetére. A váci zeneoktatás így válik értékőrzővé és értékközvetítővé.
Felhasznált irodalom:
Dr. Erdélyi Sándor – Szabó Katalin: A zenei nevelés múltja és jövője.
Felelős kiadó: Cs. Nagy Tamás, Budapest–Vác, 1989–1994.
A Bartók–Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola, AMI
honlapja: http://www.pikethy.net/
