Az 1974. január 1-jén alapított zeneiskola komoly szerepet játszott abban, hogy Gödöllőn az utóbbi évtizedekben színes zenei élet bontakozott ki. A város zenei együttesei több szálon kapcsolódnak a zeneiskolai képzéshez. A zenészeket és zenehallgatókat nevelő iskola hangversenytermében nemcsak helyi művészek és zenével foglalkozó fiatalok adnak hangversenyeket, de rangos előadóművészek is. Amikor egy időben a zeneiskola szárnyalása megtorpant, a városi közművelődési intézmények teremtette lehetőségek adtak újra lendületet az iskola fejlődésének. A gödöllői zeneoktatás története szép példája a város és a zeneiskola egymásra utaltságának, egymás kölcsönös inspirálására.
Bár a zeneiskolai oktatás aránylag későn indult el Gödöllőn, a zenei élet gyökerei messzire nyúlnak vissza, egészen a kastélyépítő II. Grassalkovich Antal koráig. A herceg a zene területén is követte korának divatját, fényűzését: a 24 tagú hercegi zenekarnak Gödöllőn külön kastélyszárnyat építtetett. Az 1780-as évek első felében a gödöllői kastély a nemesség egyik kulturális központja volt. A Gödöllőn játszó színtársulatoknak a zenét a herceg saját zenekara szolgáltatta.
A zenei élet gyökereinek másik ága a szecessziós művésztelep a századfordulón. Az európai szecessziós mozgalmak legjelentősebb hazai művésztelepén, a Gödöllői Művésztelepen élő képzőművészek életéhez, mindennapjaihoz hozzátartozott a zene. Vasárnaponként zenedélutánokat rendeztek, ahol a művésztelep tagjai – például Körösfői Kriesch Aladár, aki jó zongorista volt – maguk is zenéltek. A zenedélutánokra Budapestről jártak ki fiatalokból álló, később európai hírnévre szert tevő kamaraegyüttesek. Kapcsolatban álltak Kodály Zoltánnal is, fontos volt számukra a művészetek szintézisének megvalósulása, a művészet, a munka és az élet összekapcsolása.
Az 1924-ben alapított Premontrei Gimnáziumban már három évvel később – Resch Mihály zenetanár vezetésével – Ifjúsági Zenekör alakult, mely kezdetben az ünnepi miséken és iskolai rendezvényeken szerepelt, később zenei esteket szervezett. 1932-től Liszt Ferenc Zenekör néven 20 tagú zenekar és énekkar működött a gimnáziumban.
1947-ben Gödöllőre került Winkler Nándor, aki kimagasló szerepet vállalt a település zenei életének alakításában. Rövid ideig a Premontrei Gimnáziumban tanított, és vezette a gimnázium énekkarát, majd 1953-ban fiúkórust alakított, amely néhány év múlva már 60 tagot számlált. A legjelentősebb sikereket a Petőfi Általános Iskola tanulóiból 1965-ben alakult „Rigók” Kórusával aratta. Winkler Nándorra így emlékezett dr. Duffek Mihály zongoraművész, egykori tanítványa: „Sosem felejtem el arcát vezénylés közben, amelyen megjelent minden hangulat és érzelem, legfőképpen a mosoly barázdáit szerettem a szeme sarkában. Valóban szigorú volt, ha dolgoztunk, de volt egy kis közösség, amelyre még ő is elnézőbben tekintett: a Rigók Kamarakórus… Ebben a kristálytiszta hangú együttesben sikerült megismernünk igazán a zenén kívül a tanár úr igen nemes lelkületét, feltétlen humanitását és hivatásszeretetét… Szerettük Winkler tanár urat, mert mindig talált valamit, amiért megdicsérhetett bennünket, mindig azt éreztük, hogy képesek vagyunk még a lehetetlenre is. Szerettük azt, hogy a szépet adja, hogy embersége minden pillanatban a legjobb iránytűként vezérelte. Szerettük azt, hogy mindig egyenes gerinccel élt, hogy sosem volt igazságtalan. Tőle még az indulatos hang sem szólt ijesztően, mert szeretet volt mögötte. Szerettük humorát, a számtalan zenei anekdotát, amit szünetekben vagy próba közbeni lazításként mesélt nagy nevetések közepette…”
A kórus zongorakísérője, Torma Gabriella – jelenleg Franciaországban élő – zongoraművész a Nemzetközi Liszt-Bartók Zongoraverseny III. díját nyerte el 1966-ban.
Gödöllő zenei életében nagy jelentősége volt az 1950-es években megalakult fúvószenekarnak. Megalakulására így emlékszik vissza Winkler Nándor, az együttes első vezetője: „A Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója – Epres János – az ’50-es évek elején fúvós hangszereket szerzett a kastélyban állomásozó honvédség magyarországi alakulatainak anyagszertárából. Ezekkel a hangszerekkel indult el a fúvószenekar tevékenysége. Az első bemutatkozás 1957. május 1-jén történt, amikor a zenekar zenés ébresztőt tartott a település utcáin végigvonulva. Ez a szokás évtizedeken át megmaradt.”
Az 1957/58-as tanévtől Völgyi Ernő harsonaművész, a MÁV Szimfonikus Zenekar szólamvezetője vállalta el a fúvósok oktatását és a zenekar vezetését. A szakmai színvonal folyamatosan emelkedett – a járási művészeti szemléken sikerrel szerepeltek a fúvósok. A komolyabb fellépésekre visszajöttek azok a zenekari tagok, akik már nem jártak az általános iskolába. Völgyi Ernő a Körzeti Állami Zeneiskola megszervezése után a zeneiskola tanáraként folytatta a munkát, nagyszerű fúvósokat nevelve.
Az 1950-es évektől Gödöllőn Zeneoktatói Munkaközösség formájában kezdődött el a zongora, a furulya, majd a hegedű oktatása. Az általános iskolák lelkes énektanárai: Winkler Nándor, Brózik Tibor mellett a munkaközösség tanárai között találjuk Kovács Péter orgonaművészt, Poták Fridolin operaénekest, Kiss Gyulát és Gervanics Ivánt, valamint Györe Zoltán zeneszerzőt és a zeneakadémiát végzett Remsey Gábort. Utóbbi volt Duffek Mihály zongoraművész első zongoratanára.
Önálló zeneiskola alakul
Az 1952-ben létesített Abonyi Zeneiskola 1960-tól 1971-ig húsz zeneiskolai kihelyezett tagozatot indított el, többek között Dunakeszin is. 1972 szeptemberében a Dunakeszi Körzeti Állami Zeneiskola kihelyezett tagozataként kezdődött el Gödöllőn a zeneiskolai oktatás zongora, hegedű, cselló, fa- és rézfúvós szakon. A zeneiskola 1974. január 1-jén önállósult. Kihelyezett tagozatai Aszód, Bag, Pécel, Veresegyház székhellyel működtek. A zeneiskola megszervezése, majd önállósulása Pálfalvi Ferenc igazgató nevéhez fűződik, illetve a város az 1970-es években sokat köszönhetett dr. Fábri Mihálynak, aki a tanács művelődési osztályát vezette. A 268 tanulóval és 16 tanárral induló önálló zeneiskola létszáma hat év alatt két és félszeresére nőtt. 1975-től elindult az óvodások „dalosjáték” nevű foglalkozása.
A létszámbeli fejlődés mellett már az első években komoly szakmai eredményekkel zárkózott fel az ország régebbi zeneiskoláihoz a gödöllői: növendékei sikeresen szerepeltek országos versenyeken, eredményesen működött a Völgyi Ernő vezetése alatt álló fúvószenekar, a növendék vonószenekar és több tanári kamaracsoport, évente általában 3-4 növendék tanult tovább zenei pályán. A zeneiskola bekapcsolódott a megyei zenei fesztiválok szervezési munkáiba. 1977-ben megrendezte a Pest Megyei Fúvószenekari Találkozót a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, helyet adott az 1978-es Pest Megyei Négykezes-versenynek. Az 1978-ban induló Gödöllői Tavasz rendezvényein számos koncertet adtak a zeneiskola tanárai. Felkészültségüket mutatja, hogy a Zenetanárok Országos Kamarazenei Találkozóján – amelyet Kaposváron rendeztek meg –, többen is elnyerték a „Kiemelkedő Művészeti Teljesítményért” művészeti díjat.
1977 szeptemberében költözött a zeneiskola az Ady Endre sétányon található önálló épületbe. A Grassalkovich-kastély hajdani tiszttartói házát úgy alakították át iskolaépületté, hogy 12 tanteremben lehetett tanítani, és 80 férőhelyes hangversenyteremben „osztályhangversenyeket”, önálló koncerteket rendezhetett az iskola, tanárai itt tarthatták kamarazenei és szólóestjeiket. Egyre gyakrabban léptek fel pályakezdő, vagy már ismert művészek (Torma Gabriella, Duffek Mihály, Eckhardt Gábor zongoraművészek, ifj. Hara László fagottművész, Kapás Géza hegedűművész stb.)
Bővült a tanszakok kínálata: a fafúvós tanszakon 1977-től a fuvola és klarinét mellett már oboát és fagottot is választhattak a növendékek, és elkezdődött az ütőhangszerek tanítása. 1980-tól magánének és gitár tanszakkal gazdagodott a paletta. Az 1980/81-es tanévben újabb kihelyezett tagozat létesült Isaszegen. 1981-ben a vonós tanszak tanárainak részvételével megalakult a 8 fős Vonós Kamarazenekar, amely a Gödöllői Szimfonikus Zenekar elődjének mondható.
Új lehetőségeket kínált a zenetanárok számára az 1981-ben átadott Petőfi Sándor Művelődési Központ, amelynek felkérésére – Ferenczi Anna vezetésével – elindult a különböző művészeti ágak közös gyökereire épülő Zenevár foglalkozás, 4-5 éves gyermekek számára. A zene, vers, mozgás, rajz játékos összekapcsolásával sikerült olyan élményadó zenei előkészítő rendszert kidolgozni, hogy az iskolában évről évre egyre több tanítvány kezdi ezzel a módszerrel a zenetanulást.
Kisebb megtorpanás után új lendület
A 10. évforduló évében a zeneiskola felvette Fréderic Chopin nevét. Az 1980-as évek derekán kissé megtorpant a zeneiskola fejlődése. A több helyszínen folyó tanítás szétforgácsolta a szakmai munkát. Budapest közelsége elhódította a zenetanárokat, sokan csak egy-két évig tanítottak a városban, így nem alakulhatott ki közös célért együtt munkálkodó tantestület. A látványos sikerek 3-4 tanárhoz és 2-3 tanszakhoz kötődtek. A Gödöllői Fúvószenekart alapító Völgyi Ernő távozása után néhány évvel megszűnt a fúvószenekar.
A művelődési központ azonban lehetőséget adott a tanárok szakmai kibontakozására. A város nem tudta ugyan biztosítani számukra a letelepülést, nem alakulhatott ki állandó tantestület, de volt egy 7-8 főből álló „mag”, amely lelkesen dolgozott Gödöllő zenei életének színesebbé tételéért. Így az iskola tantestülete képes volt megteremteni egy új típusú, személyiségfejlesztő, értékekre nyitott, komplex zenepedagógia helyi alapjait. A Zenevár foglalkozások után 1983-ban nyári szabadidős foglalkozásként szerveződött a Zenei Játéktábor, későbbi nevén Zene és Társművészetek Tábor, zeneiskolások részvételével és zenetanárok szakmai vezetésével. A közösségépítő, komplex művészeti alkotótábort a hajdani művésztelep mintájára az összművészeti jelleg, a művészeti ágak összekapcsolása jellemzi, és egyre bővülő résztvevői körrel változatos programot kínál a művészetek iránt érdeklődő gyermekeknek. A művelődési központ adott helyet 1983-tól ’93-ig a Zenei Ismeretterjesztő Tábornak, amelynek vezetője Földes Imre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, szervezője Ferenczi Anna, a zeneiskola tanára volt. Résztvevői zeneakadémisták és fiatal zenetanárok az ország minden területéről. Ugyanebben az időszakban Kamarazenei Stúdió címen Pest megye zenetanári kamaraegyütteseinek részvételével tartottak szakmai konzultációt olyan neves művészek, mint Rolla János hegedűművész, Banda Ede gordonkaművész, Tusa Erzsébet, Lantos István és Rados Ferenc zongoraművészek, Kurtág György zeneszerző.
A zeneiskola tanárainak közreműködésével szerveződött az 1980-as években az ifjúság számára máig népszerű Mesélő muzsika programsorozat, és vonzó műsorvezetéssel összekötött kamarazenei és zenekari hangversenyek is szerepeltek a város fiataljainak szóló koncertkínálatban. Újszerű koncertformát jelentett a Házimuzsika sorozat, amely nemcsak a közönség tetszését nyerte el, de vonzó fellépési lehetőséget jelentett a városhoz kötődő zenetanárok számára is. A zenei rendezvények szervezését ebben az időszakban Ferenczi Anna zenetanár, tanszakvezető végezte a művelődési központban. A szakmai vezetés fontosnak tartotta, hogy a zeneiskolások és szüleik a legavatottabb művészek tolmácsolásában is találkozzanak a zeneművekkel. Ez az igény adott lendületet az élvonalbeli művészeket fogadó koncertéletnek: az 1980-as években koncertezett a Petőfi Sándor Művelődési Központ színháztermében Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Rados Ferenc zongoraművész, Perényi Miklós gordonkaművész, Matúz István fuvolaművész, Szenthelyi Miklós hegedűművész, Polgár László magánénekes.
A Gödöllői Arborétumban adott koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Budapesti Vonósok, az Erkel Ferenc Kamarazenekar, a Magyar Virtuózok Kamarazenekar. Az elsők között volt Gödöllő, ahol az Amadinda Ütőegyüttest, az Intermoduláció Együttest, az Affetti Musicali Régizene Együttest, vagy éppen Eötvös Péter szerzői estjét élvezhette a közönség.
A zeneiskola szakmai munkája és a művelődési központ zenei közművelődési tevékenysége, pedagógiai kitekintést biztosító rendezvényei kölcsönösen segítették egymást. A zenetanárok koncerteken szerepelhettek, kapcsolatba kerülhettek a képző- és iparművészekkel, valamint a pedagógiai kutatások újszerű módszereivel. Mindezek által a zenetanítás eredményesebbé, árnyaltabbá, vonzóbbá vált. A növendékek egyre gyakrabban találkoztak élményt nyújtó élőzenével, nagyszerű művészek közreműködésével. Ez a szemléletmód tükröződött a zeneiskola első – 1989-ben elnyert – „zenepedagógiai kísérleti módszereket kidolgozó” pályázatában, amely hosszú távon meghatározta az iskola zenei nevelési irányultságát. A kutatómunkának szerves része volt az a zenei tevékenység, amelynek a művelődési központ adott helyet. A zeneiskola már az 1990-es évek elején bekapcsolódott a pedagógiai megújulás országos folyamatába, élen járva az újszerű zenepedagógiai módszerek kidolgozásában. Ezt mutatja, hogy az első Magyarországi Pedagógiai Innovációs Találkozón az általános iskolák és gimnáziumok mellett mindössze két zeneiskola vett részt; a budafoki és a gödöllői.
Felzárkózás az országos élvonalhoz
Az 1991/92-es tanévtől Ferenczi Anna lett a zeneiskola igazgatója. Ettől a tanévtől a művelődési központban indult kísérleti csoportok – zenevár, jazz-zongora, régizene – hivatalosan a zeneiskola kötelékeibe kerültek, új tanszakként beépülve az iskolai munkába. Az aszódi kihelyezett tagozat önállósulásával (1988) elkezdődött a körzeti zeneiskolában az a folyamat, amely az 1990-es évek első felében a tagozatok leválását és a gödöllői anyaiskola megerősödését jelentette. Az önkormányzatiság vívmányaként a környező települések zeneiskolai tagozatai megszerezték önállóságukat. Ugyanebben az időszakban a Gödöllőn tanuló növendékek létszáma 400-ról 700 főre emelkedett, mert a kihelyezett tagozatok tanulói helyére beléptek a felvételre várakozó gödöllőiek. A zenetanárok közül egyre többen telepedtek le a városban, ezzel megkezdődött a tantestület stabilizálódása.
Az 1991/92-es tanévtől a zeneiskolában újra indul az ütőtanszak és a fúvószenekar. A fúvósok vezetője, Ella Attila diákkorában a Völgyi Ernő vezette zenekarban fújt. Az újjászerveződött fúvószenekar 1992 őszén, a Sörfesztivál nyitórendezvényén mutatkozott be. 1992-ben újjászerveződött az Ifjúsági Vonószenekar is Farkas Pál vezetésével, és a Tücsökzenekar, Gálné Bagi Márta vezetésével. Kósáné Szabó Beáta gitárzenekart szervezett.
A régizene elkötelezett kutatója és előadója, Bali János zeneszerző első munkahelye a gödöllői zeneiskola volt. „Kamarazenét kezdtem tanítani gyerekeknek, de én az egyetemi oktatáshoz szoktam hozzá, és kezdetben nyűgnek éreztem, hogy nem úgy haladtak, ahogy én azt szerettem volna. Az jelentette ebben a fordulatot, amikor rájöttem, hogy az alapfokú zeneoktatásban az ember a legelementárisabb zenei jelenségek közelében tud tartózkodni – például megfigyelheti, hogyan érzékeljük a ritmust. Ebből a felismerésből születtek a pedagógiai kísérletek, operák. Az én életemben a komponálás-előadás-tanítás egy egységet alkot. Fontosabbnak tartom, hogy a növendékekben is kérdések és az alkotás iránti vágy legyen meg, mintsem kész válaszok.”
Bali János a növendékek rejtett képességeinek feltárásával, kreatív ötletekkel „úgynevezett opera” írására és előadására ösztönözte zeneelmélet csoportjának tagjait. Ezeket az operákat nemcsak Gödöllőn, de Budapesten, az ELTE Tanárképző Intézetében is nagy sikerrel mutatták be 2005-ben.
Az első két évtized eredményei biztos hátteret adtak ahhoz, hogy szakmai eredményeivel az iskola felzárkózzon az országos élvonalhoz. Ehhez szükséges volt, hogy a 13 tantermes központi épület mellett általános iskolákban és a volt járási hivatal leromlott állapotú irodahelyiségeiben tanító tanárok egy épületbe kerüljenek. A város önkormányzata 1994-ben döntött a zeneiskola tetőtér-beépítéséről. Az újjáépült és kibővült zeneiskolát 1994 karácsonyára adták át. A zeneiskola oktatási és kulturális tevékenységének támogatására, valamint a szakmai munkát segítő eszközök beszerzésére, táborok és külföldi turnék megvalósításának segítésére létrejött a Continuo-Gödöllő Alapítvány, amely minden vagyonát civil adakozásokból, pályázati támogatásból vagy bevételes szakmai tevékenységből szerzi.
Az új épületet, a tágas várakozó terekkel, esztétikus hangversenyteremmel, világos tantermekkel, könyvtárral és irodákkal egyszerre otthonos és korszerű. Belső tereit gödöllői képző-, fotó- és iparművészeinek munkái díszítik. Az aulában helyet kaptak az intézmény támogatóinak névtáblái, valamint a növendékek országos eredményeit megörökítő hirdetőfelületek. A hangversenyterembe új Förster-zongora került a Continuo-Gödöllő Alapítvány, az önkormányzat és szponzorok támogatásával.
Az újjáépítés évében az eddig felsorolt tanszakok mellett elindult a népzene oktatása is. 1996-ban az iskola megkapta az Országos Zeneiskolai Népzenei Verseny rendezési jogát. Három évvel később a II. Országos Népzenei Versenyen már területi válogatót is kellett tartani, mert a jelentkezők száma meghaladta az 500-at.
1998-ban rendezte meg az iskola az egyik legnagyobb szabású nemzetközi rendezvényét, a zenetanítás újszerű módszereit bemutató Nemzetközi Varró Margit Szimpóziumot. A háromnapos rendezvényen 420 magyar és 52 külföldi zenetanár vett részt, köztük olyan világhírű zenepedagógusok, mint Rév Lívia zongoraművész, Varró Margit tanítványa, Hajdú András zeneszerző-zongoraművész, Gonda János jazz-zongoraművész és tanár.
2004-ben Gálné Bagi Márta kezdeményezésére indult az Évszakok hangversenysorozat a tücsök hegedűsök közreműködésével. Mára több tanszakot bevonó, népszerű koncertformává alakult. A zeneiskola 2005-ben újraindította az 1980-as években a művelődési központ rendezvényeként népszerűvé vált koncertformát, a házimuzsikát, és a zenekarok szakmai fejlődését szolgáló zenekari kurzusokat.
Nagyszerű kezdeményezést indítottak el Gödöllőn élő fiatal művészek, a 20. század zenéje iránt elkötelezett zenetanárok közreműködésével 2009 tavaszán, Buka Enikő szervezésében. A fiatal művészek rendhagyó formában tárták fel a különleges zeneművek értékeit. Az érdeklődő diákok és szülők támogatásukkal a zeneiskola udvarára tervezett pódium megépítését segítették. A „Pódiumért” hangversenyek házigazdája a későbbiekben már a zeneiskola egy-egy tanszaka lett.
A 2007. évi szakmai minősítéseken a zeneiskola „kiválóra minősítettalapfokú művészetoktatási intézmény” címet kapott.
A gödöllői zeneiskola legfontosabb értéke a zenekarok sokszínű palettája. A régi hagyományra visszatekintő Városi Fúvószenekar mellett a szép hírnevet szerzett Gödöllői Szimfonikus Zenekar, a Városi Vegyeskar és a Cavaletta Leánykar is számíthat utánpótlásra a zeneiskola tehetséges növendékeiből válogatva. Az ifjúság körében népszerű gitárzene nemzetközi elismerést is kivívott együttessé kovácsolta az Arpeggio Gitárzenekart. A zenetanárokból alakult Renaissance Consort, a Sisi Mélyvonós Együttes, a Cuento Gitártrió, valamint az ifjúsági együttesek – a vonószenekarok, a Colla Parte Consort, a Saltarello Reneszánsz Együttes, a Cibri, Kis Cibri és Kalapos Népiének Együttesek, a Dixix Rhythm Együttes – ismert szereplői a város művészeti életének. A „klasszikus” vonulat mellett Gödöllő helyet ad a népzene, a jazz, az értékes könnyűzene irányzatainak is. Gyakoriak a vonzó zenehallgatási módokat kereső kezdeményezések: klubkoncertek, házimuzsika teaházzal, szabadtéri koncertek, térzene. A város zenei fesztiváljainak – Nemzetközi Hárfafesztivál, Liszt Fesztivál –, valamint a zeneiskola országos rendezvényeinek – Országos Népzenei Verseny, Nemzetközi Gitárzenekari Fesztivál – háromévente a Királyi Kastély dísztermében biztosít helyszínt a város. A zeneszerető közönség örömmel fogadja a zeneiskolai ifjúsági együtteseket, zenekarokat, a szólistaként vagy kamarazenészként fellépő művésztanárokat.
„Gödöllő gazdag zenei múltjára virágzó jelen épült – írja Ferenczi Anna Gödöllő zenei élete című tanulmányában (amely a zeneiskola bemutatásának forrásaként szolgált). – Ez azért lehetséges, mert sok olyan személy él és dolgozik, akik a kulturális élet növekedése érdekében felfedezik a múlt értékeit, azért, hogy építsenek rá. Akik megtalálják a jelenben a szövetségeseket, akikkel összefogva a jövőt szebbé, igazabbá, emberibbé tehetik.”
A Frédéric Chopin Zeneiskola honlapja:
https://chopinzeneiskola.wordpress.com/
