A salgótarjáni zeneoktatás előzményei a 19. századra, az acélgyárhoz, a bányavállalathoz, az üveggyárhoz és művelődési intézményeikhez, később pedig az úttörőmozgalomhoz kötődnek. 1956 januárjában a rohamosan növekedő úttörőzenekarra, a tárgyi feltételeket tekintve viszont a semmire alapozva teremtettek itt zeneiskolát az Ipartestületi Székház négy kis szobájában. A munkásváros fejlett zenei kultúráját jól mutatja, hogy zeneiskolája az elsők között vezette be 1981-ben az orgona-, a népzene- és a jazzoktatást. 1985-ben itt rendezték az orgonaszakos növendékek első országos találkozóját.
Az úttörőzenekar 1952-ben alakult Füzes Zsigmond vezetésével. 1955-ben már negyven főt számlált, és mivel a Magyar Közlönyben az év novemberében jelent meg az új zeneiskolák létesítésére vonatkozó miniszteri rendelet, hamar meg is alapították a salgótarjáni zeneiskolát a Tarján-patak partján az ipartestületi székházban. Már decemberben megvolt az első hangverseny a József Attila Művelődési Központ régi épületében, januárban pedig elindult az oktatás. Az első igazgató, Váczi Gyula tantestületet alakított, épületet, hangszereket szerzett, és minden egyéb feltételt biztosított. (A zenetanulás iránti igényt mutatja, hogy az 1959-ben alapított Mártírok úti általános iskolában is kezdettől működött zenei tagozat.)
Váczi Gyula zongoraművész – százesztendős zenészdinasztia leszármazottja – diplomájának megszerzése után, 1950–55 között Kaposváron kezdte tanári pályáját. Igazgatóhelyettesként és a Somogy megyei Zenepedagógus Munkacsoport vezetőjeként szerzett vezetői tapasztalatokat. 1955-ben a minisztérium Salgótarjánba nevezte ki, ahol az új zeneiskola szervezését és igazgatását bízták rá. Ez volt akkor az ország talán legrosszabb körülmények között működő zeneiskolája. Váczi Gyula mindent megtett annak érdekében, hogy az iskola eredményeinek felmutatásával bizonyítson, és támogatást szerezzen az iskolának. Kitűnő tanári gárdát toborzott, és az iskola növendékei rövid időn belül országos elismerést szereztek. Ezzel egy időben megszervezte a város zenei életét is, melyben szólistaként maga is nagy szerepet vállalt. Harcos kiállása a zeneiskoláért több városi és megyei vezetőnek ellenére volt. A forradalom alatt remek helyzetfelismeréssel alkalmas épületet is szerzett, amelyet utóbb az iskola mégsem vehetett birtokba, ám e lépését ellenforradalmi megnyilvánulásnak minősítették, és munkáját ellehetetlenítették.
1959-ben Váczi Gyula addigi helyettese, Virág László került az intézmény élére, aki csaknem harminc éven át, 1987-ig töltötte be ezt a funkciót. Rendkívül mostoha körülmények közül 1965-ben sikerült átköltöztetnie a zeneiskolát az akkor Lovász József útinak nevezett, mai táncházba. Az igazi megoldás azonban csak 1979-ben következett be, amikor a zeneiskola megkapta az eredetileg zeneoktatás céljaira tervezett mai épületét a József Attila úton.
Virág László sokféle fejlesztést, programot kezdeményezett. 1980-ban megépült a nagytermi orgona, megkezdődött az orgonaoktatás. Az 1985-ben megrendezett I. Orgonaszakos Növendékek Országos találkozója révén Salgótarján bekapcsolódott az országos zenei versenyek rendezőinek sorába. A találkozót háromévente szervezi a salgótarjáni zeneiskola. 1981-ben elkezdődött a népzene (ma: népi bőgő, népi tekerő, népi cimbalom) és a jazz oktatása is. A zeneiskola megyei kisugárzása révén megindult a zeneoktatás a nagybátonyi és a balassagyarmati tagintézményben is (ezek hamarosan önálló zeneiskolák lettek).
Virág László nevéhez fűződik a Salgótarjáni Ifjúsági Zenei Napok megszervezése is. Alapítója volt a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekarnak és a város Pedagóguskórusának, ez utóbbit több mint harminc éven át vezette. Kezdeményezője volt a megyében működő egyházi kórusok találkozójának. Több mint 20 éven keresztül állt a Cantate Domino egyházi kórus élén. Egyházzenei tevékenységéért, 80. születésnapja alkalmából, XVI. Benedek pápa apostoli áldásban részesítette.
A salgótarjáni zeneiskola munkája egyre szélesebb körben vált ismertté, növekvő tanulói létszáma aktív zenei életet vonzott. A társadalmi, politikai, gazdasági változások azonban erőteljesen befolyásolták a város kulturális életét is, miután Nógrád megye, különösen Salgótarján, a rendszerváltást követően a gazdaságilag elmaradott, hátrányos helyzetű régiók csoportjába került. Az önkormányzat minden nehézség ellenére igyekezett megőrizni a város kulturális értékeit, köztük a zenei együtteseket.
A zeneiskola művészeti tárgyai közé 2002-ben a néptánc mellé bekerült a képző- és iparművészet (festészet, szobrászat, grafika, tűzzománc) is. Ezeknek a tanszakoknak a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola ad helyet. Az évek során sikerült felszerelni a műhelyeket, beszerezni az eszközöket. A képzőművész tanszakokra két év előkészítő gyakorlat után jelentkezhetnek a tanulók, és további négy évet tanulhatnak az alapképzőn, majd még négy évet – a rátermettség elbírálása után – a továbbképzőben.
A zeneiskola nemcsak hogy továbbra is központi szerepet tölt be a helyi hangversenyélet szervezésében, de közel 1000 fős tanulólétszámával Salgótarján egyik legnagyobb intézményének tekinthető. A legjobb tanulók sikerrel szerepelnek a versenyeken. Az elmúlt évtizedekben közel 250 növendék választotta a zenei pályát. A tanárok rendszeresen föllépnek a város rendezvényein, részt vállalnak Salgótarján zenei kultúrájában. Ez a kapu a hangszeres tanulók előtt is nyitva áll, akik részt vehetnek a város zenei-művészeti csoportjainak munkájában. Sok volt és jelenlegi növendék játszik a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekarban és a Koncert Fúvószenekarban.
A Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola honlapja: http://vaczigyula.hu
