…Értéktár adatbázis…

Zenés Színpad

  1. Home
  2. Megújuló Művészetpedagógia
  3. Zenés Színpad

Teleki-Wattay Művészeti Iskola AMI, Pomáz

DRÁMAVEZETŐ: BORBÉLY MIHÁLYNÉ, ZENEI VEZETŐ: MÉHES IMRE

A Zenés Színpad belső kezdeményezésre alakult meg 1992-ben, vagyis egyidős az iskola önállóvá válásával. Célja az volt, hogy színre vigye magyar szerzők zenés műveit, olyan darabokét, amelyek értéket zvetítve, ízlésformáló szerepet is betöltve alkalmasak arra, hogy szórakoztató módon keretül szolgáljanak a növendékek különböző korú csoportjainak művészeti neveléséhez, tehetséggondozásához. A Zenés Színpadon minden alkalommal (évente-kétévente) más-más összeállítású társulat visz színre egy-egy zenés darabot.

Az iskola elkötelezett a komplex művészeti oktatás-nevelés mellett, és a Zenés Színpad az a tevékenységi forma, amelyben a legsokoldalúbban fejlődhetnek, illetve kaphatnak teret a növendékek különböző készségei. A zenén kívül a színjáték, a képzőművészet és a tánc is más-más hangsúllyal, de egymásra támaszkodva, együttműködve jelenik meg, és fejti ki hatását a próbafolyamatok során. A különböző művészeti ágakban tevékenykedő tanulók a közös munka közben megismerik társaik készségeit, illetve saját kompetenciáikat is kiteljesíthetik, hiszen a zenés színpad erre széles teret kínál.

A komplex művészeti nevelés nemcsak az ismeretek gazdagításában jelentős, hanem – ami még fontosabb – hihetetlen közösségépítő ereje a mai világban különösen értékes szerepet játszik. A színjátszás/ drámajáték kifejezetten az egyik legalkalmasabb eszköz e cél elérésében. Ennek a jó gyakorlatnak az egyik fő sajátossága, hogy mindig

élő zenei kísérettel hozza létre előadásait, a zenei tanszak hangszeres növendékeinek közreműködésével. A színpadi szerepeket előadó növendékek is mindannyian hangszeres tanulmányokat folytatnak, illetve társművészeti szakon tanulnak. Néhányan a zenekar munkájában vesznek részt, a többiek színpadi szereplők, sőt, a fénytechnikai és hangosítási munkákat is diákok végzik.

Az – ideális esetben – iskolai oktató-nevelő munka a jó gyakorlat során „nevelve oktató” stratégiává változik, ami azt jelenti, hogy az embert mint közösségi lényt igyekszik formálni, természetesen mindig az egyéni készségek, sajátosságok figyelembevételével. A gyerekek tehetségének kibontásában döntő szerep jut az iskolának, a családnak és a társaknak is. A vezető tanárok feladata, hogy a megfelelő módszerekkel felismerjék azokat a kompetenciaterületeket, amelyeken az egyes tagok – tehetségüknél fogva – saját maguk és a társulat egésze számára a leghatékonyabban tudnak működni.

Az évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a közös felkészülés ideje alatt minden egyes diák megtalálja a tehetségéhez legjobban illő szerepet a csoporton belül, s ez nem csupán a színpadi szereplést jelentheti. Mindig nagy öröm és meglepetés, ha a munkába bekapcsolódó diákoknak addig nem ismert, értékes, sőt olykor kiemelkedő képessége kerül napvilágra.

Manapság egyre gyakrabban merül fel a többszörös intelligencia kérdése. Ma már tudjuk, hogy az általános és középiskolák zöme egyelőre főként a verbális, illetve a logikai intelligenciájú tanulók fejlesztésére alkalmas. Az oktatási intézmények többségének berendezkedéséből adódóan ritkán vagy talán sohasem jutnak felszínre, vagy legalábbis nem kapnak elég hangsúlyt az oktató-nevelő munkában olyan területek, mint az interperszonális vagy az intraperszonális, a térbeli-vizuális, testi-kinesztetikus, zenei, illetve gyakorlati intelligencia. A közös munka során gyakran derül ki egy-egy társulati tagról, hogy bár a színpadi szereplésben nem mutat kiemelkedőt, de

például a kulisszák mögötti munkákban (kellékek, díszletek, ügyelési feladatok stb.) nélkülözhetetlen, hiszen kiváló szervező, társainak lelki támasza, és kitűnően koordinál, esetleg figyelemre méltó a kézügyessége. A próbákon és az előadásokon látványosan mutatkozhat meg egy-egy énekes vagy táncos tehetsége, de legalább annyira fontos, hogy a közösséggé kovácsolódó csapatban kiemelkedhetnek más területen tehetséget mutató tagok is. A szereplők jelmezeinek tervezésében, kivitelezésében, a táncok koreográfiájának elkészítésében részt vevő növendékek szintén eredményesen kamatoztathatják képességeiket, tehetségüket. A hosszú próbafolyamat alatt mindenki megtalálja a maga helyét, nem érzi kisebbnek magát a kórustag a szólistánál, a főszereplő a mellékszereplőnél. A színpadi munka nagy fegyelmet és pontosságot igényel, és ha a gyerekek megszokják,

magukévá teszik ezt a szemléletet, a későbbiekben is természetes lesz számukra, hogy csak így lehet és érdemes dolgozni. Fontos pedagógiai cél, hogy az egyéni órákon megszerzett tudást a gyakorlatban is kamatoztathassák a tanulók.

A kreativitás kibontakoztatásának folyamatát tudatosan, lépésről lépésre haladva kell irányítani. Az első fázis az előkészülettel indul: ez állhat bemelegítő, ráhangolódásra alkalmas vagy csoportdinamikai játékok sorából. Fontos, hogy azonnali hatás nem várható, hiszen a csoportot különböző habitusú, beállítottságú, személyiségű gyerekek alkotják.

A Zenés Színpad hosszú évek óta meghatározott munkarend szerint készül az előadásaira. A kezdeti időszakban a tréningeken túl, illetve azokat követően heti több alkalommal szekciópróbákat tartanak: zenekari, táncés kóruspróbákat, valamint egy-egy jelenet próbáját. A szereplők kiválasztása hosszabb folyamat eredménye, sok-sok játékos helyzetgyakorlat, improvizációs játék során alakul ki a végső felállás.

Szombatonként összpróbákra kerül sor, ahol teljes hangosítással és világítástechnikával folyik a munka. Az élőzenés előadások rendkívül összehangolt munkát igényelnek. Mivel sohasem alkalmaznak playback technikát, és nem használnak gépi zenei alapot, hanem mindannyiszor élőben szól a zene és az ének, megfelelő technikai felszereltségre van szükség. A színvonalas, de legalábbis vállalható minőségű amatőr produkció alapfeltételei a jó állapotban lévő mikroportok, mikrofonok, erősítők, hangfalak és természetesen hangszerek, fénytechnikai eszközök.