…Értéktár adatbázis…

Zenepedagógia tradicionális és modern eszközökkel

  1. Home
  2. Megújuló Művészetpedagógia
  3. Zenepedagógia tradicionális és modern eszközökkel

A ReikArt-megközelítés újabb lehetőségei Kalász Művészeti Iskola, Budakalász

REIKORT ILDIKÓ

Az infokommunikáció átalakítja az interperszonális kapcsolatokat is. Az elsekélyesedés tendenciájának ellensúlyozásában segítséget nyújthat az élményszerű oktatás, különösképpen az összművészeti területek újszerű közvetítése. A mozgás, a képzőművészet, az irodalmi, mesei és dramatikus szálak bevonásával a zene feldolgozása is élményszerűbbé válik. Ez támogatja a mentális egyensúlyt, és növeli a közösségi tevékenységek kohézióját. A ReikArt-megközelítés lényege az, hogy a zene fókuszba állításával keresi a különböző művészeti területek társításának lehetőségeit.

A művészeti oktatás az érzelmek gazdag skálájának aktivizálásával hidat kovácsolhat a technológiai fejlődés és az emberi lélek közé. Elengedhetetlen, hogy belső világunkat másokkal is meg tudjuk osztani. A művészeti tevékenység az a terület, amely a legalkalmasabb a szavakkal ki nem fejezhető érzelmek közvetítésére. Ehhez érdemes bővíteni a kreatív kibontakozási lehetőségek tárházát, felfedezni az élményszerű oktatás útjának több találkozási pontját, és aktív feldolgozási lehetőségeket teremteni. A ReikArt-megközelítés eszköztárát több mint harminc, különböző pedagógiai területeken – óvodákban, iskolákban, művészetoktatási intézményekben, felnőttcsoportokban – eltöltött év tapasztalatai gazdagították.

A ReikArt-megközelítés lényege az, hogy a zene fókuszba állításával keresi a különböző művészeti területek társításának lehetőségeit, az alábbi eszközök segítségével:

  • nyitás más stílusok felé (kortárs improvizatív zene bevonása a zene és mozgás integrációjába);
  • zenei improvizáció egyszerű hangszerekkel;
  • a zene keltette élmények dramatikus feldolgozása;
  • a dramatikus élmények hangszeres, improvizatív megjelenítése;
  • hangfestés, vizuális művészet, zene által festett bábtánc.

A pedagógia ritkán nyit teret az improvizációnak, holott a közoktatási intézményekben általában megvannak azok az egyszerű ritmushangszerek, amelyeket jól lehetne használni. A pedagógusképzésben nem is folytatnak ilyen jellegű felkészítést, pedig az improvizáció számos olyan készséget fejleszt – ilyen például a gyors reagálás, a válaszadás és a kreativitás –, amelyek az életben való boldogulás alapvető elemei. A különösebb tudást nem igénylő, ritmikus hangzást keltő eszközök, hangszerek megszólaltatása jó lehetőség a kibontakozásra, alkotásra. Természetesen olyan instrumentum is használható, amelyen a gyermekek tanulnak, így hangszerüket más aspektusból is megismerhetik. Ebben az esetben a zenét nem készen kapják, hanem ők hozzák létre – a zenei folyamatok elindítása és kibontakoztatása szinte végtelen lehetőségeket kínál. A figyelem, a türelem, az érzelmek kifejezése, a zenélés öröme felülmúlhatatlan élmény a gyermekek számára. A hang és a csend váltakozásakor maguktól fedezik fel a csend értékét. A foglalkozások zenepedagógiai fókuszában számtalan olyan zenei és személyiségfejlesztő szempont áll, mint például a zene lüktetésének átvétele, a hang és a zaj minőségi különbségének felismerése, a külső és belső ritmus összehangolásának képessége. Figyelemmel kísérhetők a csoportdinamikai mozgások, a zenei motívumok memorizálása és beillesztése a közös kompozícióba, a pontos bekapcsolódás

spontán, vagy előre megbeszélt szabályok szerint. Továbbá az, hogy a növendék milyen elmélyültséggel vesz részt az alkotásban, gazdagítja-e saját ötletekkel a kompozíciót, mennyire képes követni, hogy mi zajlik körülötte, miközben ő is zenél, illetve hogy a közös muzsikálás közben mennyire tudja a saját „szólamát” megtartani a folyamat végéig.

A személyiségfejlődés felől nézve a hangszerválasztás is információt hordoz: csendes, alig hallható, apró, vagy domináns hangzású, harsány, kemény hangszert választ-e a gyermek, elfogadja-e a szabályokat, az instrukció szerint cselekszik-e, vagy saját utakat keres, bele tud-e illeszkedni a közös (alap)-lüktetésbe, vagy „hajtani” kezdi a tempót, átvenné az irányítást. Figyelmet érdemel, hogy mennyire vonódik be a folyamatba, milyen mértékben mélyül el saját tevékenységében, és közben illeszkedik-e a társai tevékenységéhez, mennyire éli át közben mások érzelmi állapotát, és közvetíti hitelesen a sajátját. Sokat elárul, hogy milyen mértékben tartja a szabályokat, mennyire hangolódik össze másokkal, benne marad-e a folyamatban, mennyire élvezi a közös munkát – elindít-e saját kezdeményezéseket –, háttérben marad-e, vagy inkább dominálni szeretne, milyen érzékenységgel reagál a zenei-érzelmi hatásokra. A magyar zenepedagógia tradícióiban gyökerező élményszerű, zenefókuszú foglalkozás a tanulási, viselkedési és szociális nehézségekkel küzdő tanulók felzárkózását is segíti.

A módszer lehetőséget teremt arra, hogy miközben alkotnak a gyerekek, fiatalok empátiával forduljanak egymás felé. Lehetőségük nyílik arra, hogy kibontakoztassák képességeiket és tehetségüket. Azt is megtapasztalják, miként tudják érzelmeiket megélni, kinyilvánítani, igényeiket kifejezni, korlátaikat felismerni, vágyaiknak határt szabni, és ebben az összefüggésrendszerben az intellektuális és lelki szintet együtt működtetni. Összefoglalva, a maguk teljességét megélni a zenei, illetve a zene hatása alatt zajló alkotás folyamán.