…Értéktár adatbázis…

Pápai Bartók Béla AMI

  1. Home
  2. Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktár 1.
  3. Veszprém Megye
  4. Pápai Bartók Béla AMI

Pápa zenei életének múltját több historikus is feltárja, és ez a múlt több szálon összefonódik a zeneoktatás történetével. A mai Bartók Zeneiskolát 1936-ban alapították, de a pápai szervezett zeneoktatást már 1903-ban

az országban az elsők közt kezdeményezte Gáty Zoltán énekés zenetanár, karnagy, zeneszerző. Az iskolák városábanszámtalan kórus működött, fúvószenekarok adták egymásnak a stafétát. A pápai polgárok zeneszeretete és néhányuk kapcsolatai, szervezőkészsége magas szintű koncertéletet teremtett. Volt tehát mire építeni. A pápai zeneoktatás időről időre komoly nehézségekkel küzdött, de tovább gazdagította a város pezsgő zenei életét.

8

A gyermekkorától zenei érdeklődést mutató Gáty Zoltán a pápai Református Teológiai Akadémia és Gimnáziumban érettségizett, azután Budapesten előbb bölcsészetet, majd zeneszerzést tanult. 1884-től már zenetanárként dolgozott a fővárosban, majd Pápán, a Református Kollégium Főgimnáziumában kapott énektanári állást, mellette a teológiai zenekar és énekkar, valamint a főiskolai nagy énekkar, az ifjúsági zenekar vezetője lett. Később az Állami Polgári Leányiskola, majd a Nőnevelő Intézet énektanára és a vegyeskar karnagya volt. Felismerte, hogy a

szegényebbeknek és a nem református intézményekbe járóknak nincs semmi lehetőségük a zenetanulásra, ezért budapesti tapasztalatait felhasználva 1903-ban lépéseket tett, hogy megalapítsa Pápa első városi zeneiskoláját. Memoranduma nyomán a zeneiskola, példaértékű összefogással, 1904 márciusában megnyitotta kapuit, és az állandó pénzszűke ellenére színvonalas képzést biztosított. Legvirágzóbb korszakát az I. világháború törte derékba. Az 1914-es vizsgahangversenyeket még meg tudták tartani, de 1916 után már vélhetően Gáty saját lakásán folyt az oktatás. Az igazgató jegyzeteiben az 1926-os év utolsó növendékeinek névsora még megtalálható.

Gáty Zoltán igazi polihisztor volt. Tanított, koncertezett, koncerteket szervezett, tanulmányokat írt, színjátszott, verselt, zenét szerzett. Számos, Pápán rendezett koncerten ő maga és budapesti művészbarátai is fölléptek. Olyan, később világhírű művészek adtak hangversenyt Pápán, mint Fischer Annie, Ungár Imre, Zathuretzky Ede, Gertler Endre, Szigeti József, sőt Bartók Béla is. Bartók Veszprém megyében csak Pápán koncertezett. A hangverseny helye a Griff Szálló nagyterme volt, és a zongorát dr. Hirth Miklós nőgyógyász kölcsönözte, később a Hirth család hagyatékából került a zeneiskola tulajdonába.

Gáty Zoltán műveit – és a kor világhírű magyar zeneszerzőinek darabjait – gyakran játszották Pápa egyik legrégebbi kulturális polgári szervezete, a Jókai Kör rendezvényein. A városi szimfonikus zenekar (1893–97) is a Jókai Kör nevét viselte, vezetésére szintén Gáty Zoltánt kérték fel. Ő alapította a Pápai Kamarazene Társaságot, majd a Klaszszikus Zenét Terjesztő Társaságot ugyancsak. Ez utóbbi hirdette meg 1910-ben a „zeneciklus” nevezetű koncertsorozatot, melynek jövedelmét a fővárosi Liszt-szobor javára adományozták. Zeneiskolája ellehetetlenülését és kezdeményezéseinek elhalását Gáty Zoltán csak két évvel élte túl. A pápai zeneoktatás újbóli megszervezésében többek között szerepet játszott a Leventezenekar, amelyet 1926-ban szervezett meg Lengyel

Gyula, a tanítóképző akkori fúvószenekarának karmestere. (A Leventezenekar történetét a pápai zeneiskola jelenlegi igazgatója, Horváth Adrián dolgozta fel Két évszázad fúvószenéje Pápán című munkájában.) Az 1928-ra már országosan elismert zenekar 1930-ban a leventezenekarok országos versenyén második helyezést ért el. A sikeres karnagy 1931-ig állt az élén, amikor is Kőszegre helyezték át. A zenekart Védenyi (Ekker) Lajos győri katonazenész vette át, aki 1934-ig tevékenykedett Pápán. A leventék, összefogva a helyi zenetanárokkal, még az 1936-os évben megpróbálták támogatni egy állami zeneiskola létrehozását, ami segíthetett volna a Leventezenekar utánpótlásának nevelésében. „Már a híre is osztatlan örömet keltett városszerte, hogy az annyi év óta szünetelő zeneiskola poraiból újra fog ébredni. Hónapokon át – a nyári szünidőben is – folyt a városi zeneiskola megszervezése, s végre a miniszteri engedély elnyerésével 1937-ben megkezdte működését az áll. polgári leányiskolában az »államilag engedélyezett városi zeneiskola«. Igazgatója rövid ideig Lotz Jenő zenetanár, egyházkarnagy, fúvóstanár lett, majd Kalmár Mihály hegedűtanár. Ha kijelenteni nem lehet is, hogy a leventék szervezték meg a Városi Zeneiskolát, részt vállaltak benne. Erre utal az is, hogy a zenekar irodájában lehetett jelentkezni a zeneiskola első évfolyamára” – írja Horváth Adrián. Furcsamód, bár az első igazgató, Lotz Jenő maga is levente lehetett – és fúvóstanár –, az első években mégsem indult fúvós tanszak.

Lotz Jenőt pár hónap után Kalmár Mihály követte az igazgatói székben. Gyakorlatilag ő, a fiatal, friss diplomás hegedűtanár szervezte meg a pápai zeneiskolát – és újból a zenei életet. Feleségével, Bocsánczy Erzsébet zongoratanárnővel 1957-ig élt Pápán. Önálló épület hiányában az akkori Állami Polgári, később a Jókai Mór Általános Iskola, majd a Tarczy Lajos Általános Iskola Jókai utcai épületében folyt a zeneoktatás. 1943 őszétől – míg a németek háborús célra le nem foglalták – a Széchenyi utcában található akkori Ipariskola volt a zeneiskola működési

helye. Önálló épületet 1945 után kapott a Jókai utca 9. szám alatti házban, békés társbérletben a Temetkezési Vállalattal. 1965-ben az Esterházy-kastély keleti, majd nyugati szárnya lett az új otthona. Bartók nevét 1955-ben vette fel, ekkor állították fel a később országos hírű pápai rajztanár, Cziráki Lajos Bartókot ábrázoló domborművét, amely az iskola jelenlegi épületében található.

1957-től két évig Szekeres Lajos, majd 20 éven át Khell Zoltán igazgatta az iskolát. A kezdő tanárok csak néhány évvel voltak idősebbek tanítványaiknál, fiatalos lendületük mellé nagy szakmai elkötelezettség társult. Nemes László – aki Pápán kezdte zenei tanulmányait, majd Győrben szerzett gordonka és szolfézs szakos diplomát – még maga is tanult, amikor 1955-ben visszahívták iskolájába csellótanárnak. 1962-ig tanított Pápán (később Budafokon megalapította az első művészeti iskolát), és mellette a város kulturális és zenei életének fáradhatatlan szervezője volt. Így emlékezik zeneiskolai éveire és Kalmár Mihály igazgatóra: „Feleségével együtt azok közé tartoztak, akiket Kodály biztatott, hogy menjenek és teremtsenek zenei életet vidéken. Ők pontosan ezt tették. Amellett, hogy tanítottak, szonátaesteket tartottak eleinte a lakásukon, később a tókerti Jókai Művelődési Házban, nagy sikerrel. Egymás után jöttek a motivációk, ez a korszak egész életemre rányomta a bélyegét. Rövidesen a Pedagógus Zenekarba is meghívtak, ez szolgált mintaként későbbi zenekar-szervezői munkámban. A Türr István Gimnázium diákjaiból zenekart szerveztem volt zeneiskolások segítségével, irodalomtanárunk

volt a koncertmester, tornatanárunk a nagybőgős.”

Miután Pápán tanári megbízást kapott, Nemes László tovább vitte a zenekart, a Közgazdasági Technikum kollégista lányaiból pedig 60 tagú kórust alakított. „A keszthelyi Helikon Ünnepségeken 62-ben két pápai kórus vetélkedett egymással, a Szekeres Lajos bácsié a Petőfi Gimnázium lányaiból és a miénk. Végül mindkettő a négy aranyérmes között volt. Szerveztem koncertlátogató kirándulásokat is Győrbe, a Győri

Filharmonikusok hangversenyeire, Budapestre, az Operaház előadásaira. A cselló tanszakon kiváló tanítványaim voltak, közülük hárman is zenei pályára mentek: Markó György, Péczely Margit és Zöldi Annamária. […] A város sokrétű és változatos zenei élete későbbi pályámat is döntően meghatározta. Akkoriban az iskolai együtteseken kívül sok gyárnak, üzemnek saját énekkara, zenekara volt. […] Maga az iskola is rendkívül motiváló volt, szerény külső adottságai ellenére. Gyakoriak voltak a tanári hangversenyek. Megszerveztem, hogy az országjáró körúton lévő csodagyerek, Perényi Miklós is hangversenyt adjon Pápán. Mindig számíthattam fogadókészségre a Jókai Művelődési Ház részéről. A MÁV Szimfonikus Zenekar, amely ún. gördülő zenekar volt hálókocsikkal, többször koncertezett Pápán, Lukács Miklós vezényletével. Pápa kulturális légköre fantasztikus volt. Az Irodalmi Színpadot Csapó Gyula tanár úr szervezte, aki, ha kedvenc költőit tanította, ünneplőben jött a Türrbe órát tartani. Az 1950-es években gimnáziumunkban tanári színjátszó csoport működött. Emlékszem egy nagyon sikeres Kőszívű ember fiai előadásra. A rettegett matek–fizika szakos tanár, Veszely László alakította Ridegvári Bencét, Kiss Éva történelemtanárnő és Simon Géza tanár úr (a fafúvós Simon Géza édesapja) működött közre többek között. Revizor előadásukhoz A. Tóth Sándor rajzolt, díszletezett, karikatúrákat készített. Jóban voltunk a festő Cziráky tanár úrral is, aki a Tanítóképzőben tanított.”

Tibold Ivánra, a nagy hírű szolfézstanárra felesége, Péczely Margit

– Nemes László tanítványa – így emlékezett: „A Győri Zeneművészeti Főiskola nagy tekintélyű tanára, Szabó Miklós mondta róla: »Aki jó szolfézsórát akar hallani, menjen el Pápára Tibold Ivánhoz!« Minden órához írt óravázlatot. J. S. Bach: Musikalisches Opfer (Zenei áldozat) c. művét nagyon fontos, megkerülhetetlen remekműnek tartotta. Ezt később, otthon is sokat hallgatta, és mindent megtett, hogy a növendékeihez is eljuttassa. Akkoriban elképzelhetetlen volt a csembaló mint hangszer a zeneiskolákban. Ezért preparálta Iván a pianínót, hogy legalább a csembaló

illúzióját sikerüljön felkelteni, és a hangzást megközelítőleg bemutatni a növendékeknek. Iván nagyon szívesen foglalkozott a kórusmunkával is. A zeneiskolában volt egy jó kis növendékkórusa, amiben az ének szakosok is énekeltek, de ő dirigálta a Textilgyár 50 tagú kórusát is.”

Serei Zsolt zeneszerző, volt pápai növendék első zongoratanárára, Csabafy Zsuzsára emlékszik nagy megbecsüléssel: „Nagyon szeretetre méltó tanár volt, természetesség és nagy türelem áradt belőle. A vele töltött nagyon pozitív rövid idő is elég lett ahhoz, hogy később föl se merülhessen, hogy abbahagyjam a zenetanulást. Szívesen emlékszem Bányász Gabriellára, aki utolsó zeneiskolai évemben a szolfézst tanította. Nagy lendülettel, mosolyogva tanított, izgalmassá téve a szolfézsórákat, amire minden diáknak szüksége van. Molnár Zoltán kamarazene-óráira is örömmel gondolok vissza.” (Az interjúkat Kolbe Ilona készítette „Mesterek és tanítványok a 80 éves Bartók Béla Zeneiskolában Pápán” címmel jelent meg a Parlandóban 2018-ban.)

A pápai zeneiskolának nemcsak a múltja, hanem a jelene is jelentős. A 2003 szeptemberétől a Korona utcában, a Zárda felújított épületében működik. A 2012/13. tanévtől két új telephelyet indított: a Szent István Római Katolikus Általános Iskola alsó tagozatának otthont adó Török Bálint utcai épületben, és a Nagyalásonyi Kinizsi Pál Általános Iskolában. Az elmúlt nyolcvan évben több ezer gyermekből nevelt zeneszerető felnőttet, közülük szép számmal akadtak a már említetteken kívül is, akik országos és nemzetközi hírnevet szereztek (Szabó Csilla zongoraművész, Tóth Judit hegedűművész, Csapó Gyula és Barabás Árpád zeneszerző). A zeneiskola Regisztrált Tehetségpont, kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény.

A Pápai Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola honlapja: http://bartokzi-papa.hu