…Értéktár adatbázis…

Mlinár Pál – Gondolatok a művészetoktatás szerepéről

  1. Home
  2. Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktár 1.
  3. Mlinár Pál – Gondolatok a művészetoktatás szerepéről

A mai felgyorsult világ sodrásában a művészetnek nem szabad elvesznie. Ki kell vívni nevelésünkkel a formák és tartalmak megkívánta mérsékelt tempót, meg kell teremtenünk az ebben való megvalósulás élményét. A gyorsulás mellett a világ sokszínűségét világméretű kulturális egyhangúság veszélyezteti. A társadalmakban rejlő kulturális különbségeket hatékony eszközökkel kell segíteni, hogy megőrizhessék értéküket.

A művészetoktatás értékmegőrző, összetartó, szociális funkciót betöltő szerepéből adódóan, elengedhetetlen eszköze e kulturális célokért folyó harcnak, befektetés a jövőbe. Az alapfokú művészetoktatásnak, felismerve társadalmunk szerkezeti változásait, reagálnia kell a kihívásokra. Fel kell vennie a harcot, a világot átfogó szórakoztató-rendszerek sosem látott méretű növekedésével, a mindenütt jelen lévő nemzetközi médiával, ami eldönti, mi kerül a közvélemény elé. A nemzeteket összefoglaló törekvések egyformasághoz, olyan általánosság kialakulásához vezetnek, amelyben a kisebbségek ízlését és érdekeit sokszor figyelmen kívül hagyják. A megérintett felnövekvő generációk egyre kevesebbet örökítenek át saját kulturális örökségükből, ami azonosságtudatuk elvesztéséhez vezethet. A zene, a tánc felbecsülhetetlen mértékű segítség a kultúrák közti kapcsolatteremtésben. Ezek mindenki által érthető nyelvek. Művészeti oktatásunk a kevert kultúrával szemben, az egyetemes kulturális örökség tükrében a nemzeti, nemzetiségi, etnikai elemeket kell hogy hangsúlyozza.

A fentiek értelmében meg kell határoznunk a végső célokat és eszközöket, a mögöttük rejlő értékeket, alapelveket, amelyeknek illeszkedniük kell a nemzeti oktatási programhoz.

  • Célként kell kitűznünk, hogy művészetoktatásunkban a kulturális értékek közvetítése ne a képességek függvénye legyen. Lehetővé kell tenni mindenkinek, beleértve az olyan „szociális” kisebbségeket is, mint például a hátrányos helyzetű gyermekek, az önkifejezés és az azonosulás esztétikai útját, segítve a személyes kreativitás és az egyéniség fejlődését.

  • Támogatni kell a közösség gyermekeit saját kulturális örökségük felfedezésében és kifejezésében.

  • Az élő, személyes szerepléssel együtt járó kulturális tevékenységek létrehozásával a nagyközönség számára is hozzáférhetővé kell tenni a részvételt.

  • A világ kulturális értékeiből ki kell emelnünk azt, ami inkább a kulturális eredetiség biztosítása, mint egyszerűen az újdonság ismertetése.

A lélek tisztulására, felfrissülésére mindenkinek szüksége van. A mai célirányosan törtető ember kiegyensúlyozatlan, ingerült, feszült. Az évkör visszatérő rendjében élővel szemben elveszítette és nem találja a helyét, időnként túlértékeli szerepét a világegyetemben. Az anyagi világ túlzása megrontja a szellem tisztaságát, felborítja az erkölcsi rendet, szűk mezsgyét biztosít a gyermeknek a választáshoz. A lélektani problémák megoldásához a pszichológusokat hívja segítségül, miközben a mese, a zene és a tánc ezt a funkciót látja el a maga eszközeivel. Az ének a bölcsődaloktól a gyermekdalokon, szokásénekeken, balladákon, keresztül a mulatókig. Az Uz Bencék, az Ábelek, a „Jancsik” a maguk igaz meséivel segítenek. Az egészséges párválasztás színtere a „szerelem kertje”, amely nem más, mint maga a tánc. Ez nem egyszerűen szórakozás, hanem rítus, amely a hosszú felkészülésen keresztül – születéstől a párválasztásig – sok gyakorláson, stáción keresztül a szerelem beteljesüléséhez, a párválasztáshoz visz. Vissza kell vezetnünk gyermekeinket e tudás birtoklásához, hogy képesek legyenek a problémákkal szemben józanok, higgadtak, kiegyensúlyozottak, erősek, kitartók maradni.

Meg kell határozni a tanulási szituációkat, magába foglalva a tanítás összetevőit, a diákok tevékenységét és a megcélzott képességek természetét, érzelmeit, lélektanát. Olyan művésztanárokra van szükség, akik tevékenyen részt vesznek kultúrájuk terjesztésében, újrafogalmazásában, átadásában, a növendékek személyiségének formálásában.