…Értéktár adatbázis…

Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola

  1. Home
  2. 1918 után alapított iskolák
  3. Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola
  1. Home
  2. 100 éves iskoláink
  3. Pécs
  4. Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola

A szabadiskola a Weiner Leó-díjas Apagyi Mária zeneművész-tanár és a Munkácsy-díjas dr. Lantos Ferenc képzőművész-tanár 1968 óta végzett művészetpedagógiai kísérletének eredményeire épül, melyek a zene és a képzőművészet interdiszciplináris kapcsolatait és egymásra hatását tárták fel. Az iskola célja, hogy tanítványai a művészeti nevelés által kellő nyitottsággal és érzelmi telítettséggel gondolkodni, élni és dolgozni képes felnőttekké váljanak.

A Martyn Ferenc1 Szabadiskola 1985-ben alakult, és az első hét évben a pécsi Apáczai Nevelési Központban működött, mígnem 1992-ben Pécs Város Önkormányzata – továbbra is a nevelési központ tagintézményeként – külön épületet biztosított számára. A vizuális nyelv alapjait Lantos Ferenc dolgozta ki. Apagyi Mária bevezette a zenei improvizáció oktatását, és elkészítette a zeneiskolák „improvizáció” tantárgyának tantervét. 1988-ban megrendezték az I., 1996-ban a II. Országos

1 Martyn Ferenc (1899–1986) kaposvári születésű, élete nagy részében Pécsett élt és alkotott festőművész. Pécsi Káptalan utcai otthona az 1960-as évektől gyakori helyszíne volt úgynevezett házi muzsikálásoknak. Ezeken a pécsi művészvilág legkiválóbbjai vettek részt, rendszeresen fellépett a Mecsek Fúvósötös, és a hetvenes évektől már Pécsre újra visszatérő Takács Jenő, az egykori pécsi konzervatóriumi igazgató és zeneszerző-zongoraművész, aki 1902-től 2005-ben bekövetkezett haláláig 103 évet élt. (Bősze Ádám: A zene örök szerelem www.pfz.hu)

Improvizációs Találkozót. 1996-ban megalakították a ZETA Komplex Művészeti Szekcióját.

Bartók Béla nyomán, aki érdeklődve tanulmányozta és zeneszerzői gyakorlatában alkalmazta a természet építkező logikáját, az iskola az interdiszciplináris elvekre, kapcsolatokra figyelve nyelvként kezeli a művészeti területeket, figyelve a strukturális hasonlóságokra és a közöttük való kapcsolatteremtés lehetőségeire.

A művészeti iskola alapítói egy konferencián – 2010-ben – így ismertették művészetpedagógiai elgondolásaik alapjait: „A kapcsolatok keresésekor nem a történeti korok szerinti összehasonlításra gondolunk, vagyis nem arra, hogy például milyen volt a barokkban vagy a reneszánszban a zene, a képzőművészet, a matematika vagy a biológia, bár ez a fajta összehasonlítás nagyon fontos és érdekes. De nem eredményezi azt az interdiszciplinaritásra épülő organikus integrációt, amely egy mélyebb összefüggésekre épülő, nagyobb rálátású és sokkal nyitottabb megközelítést tesz lehetővé. Meggyőződésünk, hogy enélkül ma már semmilyen pedagógiában nem léphetünk tovább, a művészetpedagógiában sem!”

Apagyi Máriának és Lantos Ferencnek meggyőződése volt, hogy a művészetet nem lehet tanítani, szemben a nyelvvel, amelyet lehet és kell tanítani: a nyelv önálló alkalmazására, az önálló megnyilatkozásra kell építeni. Az integratív komplex művészeti nevelés általuk kidolgozott modelljében a követelmények nem lehetnek előre meghatározottak. Mindenkitől önmaga maximumát kell elvárni, a tanártól éppúgy, mint a tanítványtól.

A művészeti nevelés gyakorlatában a gyerekek megismerik a művészeti nyelv struktúráit, és képesek zenei és képi oldalról is bemutatni. Ezen túlmenően versben, irodalomban, nyelvben is keresnek példákat ezekhez az alapelvekhez.

Az Apagyi Mária által írt kottakönyv a zongoratanuláson keresztül bevezet a zene általános ismereteibe, és az analógiákon keresztül felhívja

a figyelmet a világegész összefüggéseire. Vázolja az elemek és a szerkezeti elvek rendszerét, körüljárja az ellentét, az átmenet, a ritmus, a szimmetria-aszimmetria, az aranymetszés, a párhuzam, az ismétlés, a visszatérés és a variáció témakörét. Minden fejezet végén, összefoglalásként, a tárgyalt témához kapcsolódó improvizációs és kompozíciós feladatok segítik feldolgozni az anyagot. A III. kötet kottagyűjteményt tartalmaz, a zongoristáknál megszokott kompozíciós sorrendre építve. A gyűjteményben kortárs szerzők művei is megtalálhatók. A képzőművészeti analógiák Lantos Ferenc munkái.

„Minden egészséges gyerek születésekor még olyan teljesség, mint egy virág vagy egy lepke – írta Lantos Ferenc 2004-ben –, vagyis olyan szerves egység, melynek önmagán belül szinte korlátlan lehetőségei vannak. Az óvodai és iskolai évek során aztán ez a teljesség fokozatosan szétszakadozik, és többségük lelkében megszűnik az egység, mely a teljes emberi élethez nélkülözhetetlen lenne. Emiatt a felnövekvő ifjúság nagy része – miután érzi, hogy valami fontos hiányzik az életéből – öntudatlanul is pótcselekvésekhez folyamodik. Így aztán a látszatmegoldások látszat-élethez, látszat-kultúrához, látszat-szabadsághoz és csupán kirakat-produkciókhoz vezetnek, a belső egyensúly és emberi teljesség helyett. Iskolánk célja a természetes emberi teljesség megtartása, illetve kibontakoztatása a művészeti – zenei, vizuális – oktatás segítségével. Célnak tehát azoknak az emberi tulajdonságoknak és készségeknek a kifejlesztését tartjuk – a művészeti területek teljes tárházával – melyek nélkülözhetetlenek mind a normális hétköznapi élethez, mind a magas szintű művészeti gyakorlathoz.”

Bővebben az iskola alapítóiról: http://apagyi-lantos.hu/