Debrecen aktív zenei életére vonatkozó dokumentumok már a 19. század elejéről fennmaradtak. Innen tudhatjuk, hogy Lavotta János a városban nyitotta meg az ország első zenemű-kereskedését 1816-ban, valamint azt is, hogy már

1807-ben zongorakészítő mester is volt az iparosok között. Fontos pont az intézményes zeneoktatás szempontjából az 1861-ben megalapított „Debreczeni Zenede”, amely alapító okiratában hangsúlyozta: „..az oktatás nyelve kizárólag magyar legyen, és a magyar zenére kiváló gond fordíttassék…” A zenede elsőként biztosított magyar nyelvű zeneelmélet-tankönyvet, és kottatára megalapozta a későbbi könyvtár nagy értékű gyűjteményét. Többszöri szervezeti változás után az iskola 2007 óta ismét egy intézményen belül végez alapfokú művészetoktatást és középfokú zenei képzést.

_

A kiváló orgonista-kántor Szotyori Nagy Mihály fi Károly alapította meg 1853-ban az első magán-zenekonzervatóriumot, ő hozta létre 1845-ben a kollégiumi diákzenekart. A debreceni zeneiskola megszervezését 1861 januárjában egy kollégiumi ünnepségen vetette föl Farkas Ferenc vaskereskedő, lelkes zenebarát, egyúttal 500 forintot ajánlott fel az alapításhoz.

A Debreceni Zenede 1862. november 3-án kezdte meg a tanítást, gróf Dégenfeld Imre palotájának (Tisza-, illetve MÁV-palota) 6 helyiségében 270 növendékkel. A Debreceni Zenede első igazgatója Komlóssy Lajos volt.

Amikor gr. Dégenfeld Imre 1890-ben meghalt, a Zenedének költöznie kellett. Új otthona azonban alkalmatlan volt zenetanításra, ezért a Zenedeegylet vezetősége a város és magánemberek adományaival megtámogatva telket vásárolt, és építkezésbe fogott. Az új épület lett a Zenede Palota, hazánkban akkor még az egyetlen olyan épület, amelyet a zenei képzés speciális igényeinek figyelembevételével terveztek. Ünnepélyes megnyitója 1895. március 17-én volt.

Már az első igazgatók gondoskodtak arról, hogy könyvtári gyűjtemény álljon a tanítás rendelkezésére. Az igazgató lefordította a bécsi zenede összhangzattantanárának munkáját, ez lett az első magyar nyelvű

zeneelméleti könyv, amely minden kezdetlegességével együtt is hozzájárult a magyar nyelvű zenei terminológia kialakításához.

A Zenepalota lett Debrecenben a zeneművészet és a zeneoktatás otthona. Világhírességek és országos jelentőségű személyiségek is megfordultak falai között, tanítványként, tanárként, művészként.

Az intézményt a különféle korszakokban, történelmi, politikai és oktatási változások nyomán az alábbi elnevezésekkel illették:

• 1862–1916 Debreceni Zenede

• 1916–1948 Debrecen Szabad Királyi Város Zeneiskolája

• 1948–1949 Debrecen Város Zeneiskolája

• 1950 Állami Zeneiskola

• 1951–1952 Állami Zenekonzervatórium – kiválik belőle az alapfokú zeneoktatást folytató zeneiskola, felvéve később Simonffy Emil nevét

• 1952–1957 Zeneművészeti Szakiskola – 1952–1959 között a Csokonai Gimnáziumot jelölték ki zenei gimnáziumnak, ahova a szakiskola növendékei délután jártak közismereti oktatásra

• 1957–1966 Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola

• 1967 Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola (majd: és Kollégium)

• 2007 Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium (Az intézménynek 1956 – hivatalosan 1969 – óta van zenei kollégiuma, az országban elsőként.) Hozzácsatolják szervezetileg a Simonffy Emil Zeneiskolát

• 2010 Az intézmény neve Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

• 2012. szeptember 1-jétől Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola

• 2016. szeptember 1-jétől Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola

Az állami zeneoktatás reformját elrendelő miniszteri rendeletek (4304/1949 68/1952) azt a célt szolgálták, hogy a zeneoktatást is hozzáigazítsák a közoktatás háromszintű felépítéséhez. Az alsófokú zeneoktatás ellátására 1952/53-ban állami zeneiskolákat létesítettek, így jött létre a Debreceni Állami Zeneiskola, mely 1955-ben Simonffy Emil nevét vette fel. (Ettől kezdve zeneiskolán az alsófokú képzést értjük, míg korábban a magyar zeneoktatásban a zeneiskola névhasználat nem utalt a képzés fokozatára.) Így lett a Debreceni Zenede jogutódja hivatalosan a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, az újabb átszervezéseket követően pedig a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola.

A zeneművészeti szakiskola 1957-ben még a zeneszerző életében felvehette Kodály Zoltán nevét, aki személyesen mondta el az avatóbeszédet.

„Névadománya” nyilván köszönhető volt annak, hogy Debrecen már a korai időktől kitűnt Kodály műveinek gyakori és színvonalas előadásával. 1967-ben a szakiskolától különvált a tanárképzés, és létrejött a szakközépiskola, ahol a diákok középfokú zenei és közismereti tanulmányaikat egy iskolában folytathatták, ez egészült ki az önálló kollégiummal. A két intézmény 2007. augusztus 1-jétől összevont intézményként, Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium néven többcélú intézményként működött: zeneművészeti szakközépiskolai, alapfokú művészeti iskolai és kollégiumi nevelési-oktatási feladatokat látott el. 2009. július 1-jén a kollégiumi tagintézmény

megszűnt.

Az iskola szellemiségét, hitvallását alapvetően az az útmutatás határozza meg, melyet 1957-ben, a névadás alkalmával Kodály Zoltán fogalmazott meg: „A debreceni szakiskola jövője: példát adni a szolfézsés hangszertanítás összehangolására, énekalapon történő hangszertanítással, új életre hívni a hangszereket, a környékre kisugárzó működéssel hangzó életre bírni a néma berkeket. Hát ezt kívánom én. És ha a nevem

valami bélyeget jelent, akkor jelentse azt, hogy itt nem zongora-gépeket akarnak nevelni, hanem a zenét gyökeréből értő és érző zenészeket és zeneértőket.”

A Simonffy Emil nevét viselő zeneiskola, kikerülvén a zenede Vár utcai épületéből – amelyet annak idején névadója építtetett közadakozásból –, nagyon mostoha körülmények között működött tovább. Nem volt elég tanterem, a város tíz pontján, általános iskolákban bérelt tantermekben folyt a zeneoktatás. „Mindent el kellett követni ezért, hogy az új épület a Zenede mellé, az őt megillető, méltó helyére kerüljön vissza – írja nyugalmazott igazgatója Fekete Ferenc 2015-ben a Parlando folyóiratban, akinek iskolateremtő fáradozásait siker koronázta. – 1982ben Debrecen város beruházási programjában megvalósult zeneiskolai épület az egyik legkorszerűbb volt az országban. Az akusztikai burkolattal ellátott, harminc tanteremben lehetett végre minőségi színvonalú zeneoktatást megvalósítani. A tanári és növendéklétszámot is sikerült jelentősen bővíteni, amelyre szintén nagy igény mutatkozott.”

25 évvel később ismét veszélybe került az iskola működése, de végül a jobb forgatókönyv érvényesült: a Kodály Zoltán Szakközépiskola közvetlen szomszédságában létesített épületet 2007-ben teljesen felújították és hangversenyteremmel is bővítették. Még abban az évben Debrecen önkormányzata úgy döntött, hogy a Simonffy Emil Zeneiskolát összevonja a Kodály Zoltán Szakközépiskolával. „Névadónk emlékét a zeneiskola épületrészében ma már csak egy szobor portré, és az az emlék plakett őrzi – jegyzi meg Fekete Ferenc –, amelyet minden évben a tantestület szavazata alapján ítélnek oda, a tehetségek gondozásában kiváló eredményt elérő kollégának.”

A Kodály-intézmény neve alatt működő zeneiskola egy tekintetben ugyanaz maradt: egyik zászlóshajója az alapfokú zeneoktatásnak. Növendékei országos és nemzetközi zeneiskolai versenyen érnek el kiemelkedő sikereket, akárcsak zenekari együttesei. Tanárai kiemelt

figyelmet fordítanak a tehetséges gyermekek gondozására és zenei pályára irányításra. Háromévenként az iskola megrendezi a hagyományos „Kodály Zoltán” Országos Szolfézsés Népdaléneklési Versenyeket. A magas színvonalú szakmai munkát jelzi többek között a zeneiskolai vezetők könyvének és a zeneiskolai gordonka tantervi programnak a megírása, a zeneiskolai alapés záróvizsga-követelmények kidolgozása. A Simonffy tantestülete foglalkozott kísérleti oktatási program keretében a komplex művészetoktatással és a társművészetek közül a klasszikus balett tanításával kiselőképző osztályokban. Ezt a tehetségprogramot

a Debreceni Egyetem is figyelemmel kísérte.

A „Debreceni Egyetem kiváló gyakorlóiskolája” és a „Kiváló Művészetoktatási Intézmény” minősítést is elnyert iskola tantestületének munkáját „Debrecen Város Közoktatásáért” és a „Magyar Művészetoktatásért” kitüntetéssel ismerték el.

A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola honlapja: http://www.debrecenizenede.hu/zeneiskola (További forrás: Stébel Ildikó iskolatörténeti előadása)