…Értéktár adatbázis…

„Házimuzsikálás” – családi koncertek a Tóth Aladár Zeneiskolában

  1. Home
  2. Megújuló Művészetpedagógia
  3. „Házimuzsikálás” – családi koncertek a Tóth Aladár Zeneiskolában

Budapest

HALÁSZNÉ VERES ZSUZSA

Szép májusi hagyomány a Tóth Aladár Zeneiskolában a „családi koncert”. A zongora tanszak kezdeményezéseként 2008-ban volt az első, zongora négyés hatkezes produkciókból álló műsorral. Az ötlet onnan adódott, hogy sok növendék valamelyik rokona tanult zongorázni a közeli vagy távoli múltban… Azonnal látszott, hogy az együtt muzsikálás sikeres program lesz, de akkor még nem tudták a szervezők, mennyire jelentős lesz a pedagógiai haszna.

Először a zenész szülők ismerték fel a közös programban rejlő lehetőségeket. A nem professzionális rokonokat eleinte még bátorítani kellett, hogy esetleg több év kihagyás után leüljenek gyakorolni. De olyan vállalkozó szellemű apuka is akadt, aki, bár sosem tanult „hivatalosan” zongorázni, a két lánya kedvéért belevágott, és azóta is minden évben lelkesen jár próbákra, megtanul egy-egy, nem túl komplikált szólamot, és sokat gyakorol, csak azért, hogy lányaival együtt zenélhessen.

„Több kollégám is kedvet kapott, és mivel a zongoristákkal párhuzamosan más tanszakok is szerveztek családi koncerteket, egyértelmű volt, hogy ezeket iskolai szinten kellene meghirdetni és összefogni” – vázolta a program fejlődését a zongora tanszak vezetője, H. Veres Zsuzsa. Így az elmúlt évtizedben a Családi koncert beágyazódott a zeneiskola állandó programjai közé, de továbbra is a zongora tanszak szervezi, minden év májusának első hetében.

Az utóbbi időben már akkora az érdeklődés, hogy nem is egy, hanem két koncertet kell tartani. A tanárok és a családok is számítanak rá, tudják, mikor lesz, így jó előre tudnak tervezni, készülni. Ez azért is fontos, mert tekintetbe véve a szülők, testvérek, rokonok munkáját, elfoglaltságát, a felkészülésre hosszú időt érdemes hagyni. Már csak azért is, mert a fellépők közt sokszor aktív koncertező muzsikus szülők is vannak. Az ilyen formációk szereplése azért is különleges, mert látni, hogy mennyire felszabadultan játszanak együtt: a gyerekek komolyan veszik a közös produkciót, de nem szorongnak miatta, és többnyire sikerül előcsalogatni „híres szüleikből” is a játékosságot.

„Mindannyian tudjuk, hogy muzsikálni jó, közösen még jobb, de a szeretteinkkel együtt zenélni, az valami egészen izgalmas élmény

– vonja meg a rendezvény mérlegét a tanszakvezető. − Ezt személyes tapasztalatból is meg tudom erősíteni. Így a rendezvény egyre sikeresebbé és nagyobb szabásúvá duzzadt, épp azért, mert a fellépők jól érzik magukat, és az örömöt szívesen átélik újra és újra. Bár sok időt elvesz a felkészülés és a szervezés, pedagógiai szempontból megéri, mert a kamarazenélés örömének átélése, a zene nyelvén történő önkifejezés, kommunikáció komoly személyiségformáló erő. Tapasztalatom szerint ráadásul a családi kamarazenélésben teljes a demokrácia az amatőr szinten játszó hozzátartozók és a profi muzsikusok között – mindannyian egyformán örömüket lelik benne. A gyerekek általában nagyon felszabadultak ezeken a koncerteken. Biztonságot ad nekik, hogy nem egyedül, hanem szeretteikkel együtt állnak a színpadon. Fejlődnek az önkifejezés, az egymásra figyelés terén, jobban tudják összpontosítani és megosztani a figyelmüket, könnyebben alkalmazkodnak, jobban megy az együttműködés.

Az a legszebb, hogy a fejlődés iránya kiszámíthatatlan. A kettővel ezelőtti koncerten egy kollégánk darabját szólaltatta meg egy meglehetősen egyedi családi formáció. A Dominkó családban mindkét szülő aktív muzsikus, és a három gyermekük is zenél. Megkérték

Héja Benedek zeneszerző kollégánkat, hogy a rendelkezésre álló hangszeres összeállításra – zongora, gitár, 2 cselló és ütők – legyen szíves alkotni egy művet. Ez egyszeri akció volt, és nagyon érdekes, humoros mű született belőle. Nem ez a jellemző – az viszont nagyon is az, hogy egészen rendhagyó és különleges hangszer-összeállítások lépnek színpadra egy-egy családi produkcióban. A tavalyi koncert egyik csúcspillanata pedig az volt, mikor a Meseautó című film dalát

»vitte színre« két kollégánk családja, két felnőtt és hat fiatal – köztük egészen kicsik és nagy kamaszok is.

A koncertek növekvő népszerűsége azt bizonyítja, hogy nagy igény van ilyen jellegű kötetlenebb, családias együttlétre, együtt zenélésre. Tulajdonképpen a házimuzsikálás évszázados hagyományának újjáéledése, a mába való átültetése történik, amikor egy testvérpár, szülő, nagyszülő, nagynéni, unokatestvér együtt játszik a zenét tanuló növendékkel – valamennyiük örömére.

Van néhány formai kellék is, amellyel még meghittebbé és emlékezetesebbé lehet tenni ezeket az eseményeket. Minden produkció előtt mondunk pár személyes mondatot, a felkészítő tanároktól megtudott érdekes információt, kulisszatitkot az adott műsorszámmal, a családdal vagy a felkészüléssel kapcsolatosan. Ez oldja a lámpalázat, és növeli az otthonosság érzését – még többet megtudunk így egymásról. A végén pedig szép oklevelet is kap minden szereplő, rajta a produkció résztvevőinek nevével, amit megőrizhetnek a közös élmény emlékéül.”