…Értéktár adatbázis…

Geisbühl Tünde – Az alapfokú képző- és iparművészeti nevelés lehetőségei

  1. Home
  2. Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktár 1.
  3. Geisbühl Tünde – Az alapfokú képző- és iparművészeti nevelés lehetőségei

Az alapfokú művészeti iskolák, így a képzőés iparművészeti ág is több olyan fontos, rendeletben is meghatározott feladatot lát el, melyek sok szempontból nélkülözhetetlenek és hiánypótlók a közoktatás területén. Egyrészt biztosítják a tanulók érdeklődésének, képességeinek, adottságainak megfelelő képzőés iparművészeti nevelést – továbbiakban művészeti nevelést –, mely megalapozza a művészi kifejezőkészséget, elősegíti a továbbtanulásra való felkészülést, valamint nagy szerepet vállal a kultúrák iránti nyitottság kialakításában, a nemzeti értékek megőrzésében és a kortárs művészet értő befogadásában.

Természetesen a művészeti iskolák egyik legfontosabb feladata, hogy lehetőséget teremtsenek a tanulók tehetségének felismerésére és fejlesztésére, ami viszont hozzájárul ahhoz, hogy a számukra legmegfelelőbb irányban tanuljanak tovább. A képzőés iparművészet területe nagyon szerteágazó, gazdag tartalommal rendelkezik, és számtalan speciális és általános képesség meglétét kívánja meg. A művészeti nevelés egyszerre igyekszik eleget tenni a speciális szakmai kompetenciák fejlesztésének és az általános kognitív, kreatív képességek erősítésének, valamint a szociális kompetenciák formálásának, amire a csoportos tevékenységek adnak remek lehetőséget.

Az általános iskolákban és a gimnáziumokban a művészeti nevelés olyan kevés időt és szerepet kap, ami sok esetben még a tehetségek felismerésére sem elegendő, nemhogy a célirányos tehetségfejlesztésre, így ezeket a feladatokat is a művészeti iskolák tudják ellátni. A tanulók

többségét főként a nagyobb érdeklődés és kíváncsiság vonzza a művészeti iskolákba. Mindezekből következik, hogy a művészeti nevelésnek jelentősebb szerepe van, s nem egyszerűsíthető csak a kiemelkedő tehetségek gondozására, a továbbtanulásra való felkészítésre, hanem a nagyobb létszámban jelen lévő érdeklődők motivációjának fenntartása mellett adottságaik, képességeik fejlesztését is meg kell valósítani.

Olyan általános tehetséggondozást végzünk, amelyet éppen az a lehetőség teremt meg, hogy a tanulók átlagot meghaladó érdeklődéssel, kitartással vagy kötődéssel rendelkeznek, e személyiségtényezők a ma általános tehetségmodellek szerint is elengedhetetlenek. Feladatunkat, a tehetségek felismerésének és kibontakoztatásának hosszú folyamatát a különféle képességterületeket megmozgató, változatos tevékenységekkel és izgalmas kihívásokkal valósítjuk meg. Természetesen a diákok életkorától függően más és más feladatok, játékok, műfajok, tevékenységek alkalmasak a fejlesztésre.

A képzőés iparművészet folyamatosan reflektált-reflektál a világra, újrateremti változó, sajátos szabályai szerint. A tanulókkal, a művek befogadásán túl, az alkotási folyamatok kísérletező megtapasztalása által érzékeltethetők azok a sajátos összetevők, hatások, melyekkel a műalkotások rendelkeznek. Azt a kettősséget kell bekapcsolnunk a nevelési folyamatba, amely egyszerre teremt lehetőséget a példa, minta követésére és az önérvényesítésre, önismeretre, önkifejezésre. Ugyanakkor minél pontosabban körvonalazódnak a tanulók speciális képességei, annál célirányosabb fejlesztési utakat, feladatokat tervezhetünk. A tanulók kompetenciáinak fejlesztése a vizuális problémák feldolgozása során gyakorlati, tapasztalati módon, különféle tevékenységek által az életkori sajátosságaiknak megfelelő témák, tartalmak, jelenségek keretében valósul meg. Érdemes a projektmódszert alkalmazni, mely lehetőséget teremt az egy témával, jelenséggel való hosszabb idejű, elmélyült munkára és az intenzív, differenciált tanulói együttműködésre is. A projekt során

változatos, izgalmas megközelítési módokat és technikákat kínálhatunk fel, és leleményes megoldásokra ösztönözhetjük a tanulókat.

Nem csak a diákoknak, a tanároknak is szükségük van a szellemi frissességre, az alkotói, játékos attitűdre, a folyamatos megújulásra, melynek a hatékony nevelési folyamat tervezése és megvalósítása során vehetik hasznát.

A tudatos, önreflektív, folyamatos megújulást segítő fejlesztésekre egyre nagyobb szükség mutatkozik. A tanulókat körülvevő világ minden területén – hétköznapi, technikai, tudományos, művészeti – nagyon gyors változások mennek végbe.

Napjainkra a képzőés iparművészet tartalma, a művek létrehozásának, befogadásának, értelmezésének módja is kitágult, összetettebbé vált. Számtalan interés multidiszciplináris jelenséggel egészült ki, gyakorta a különböző művészeti ágak, területek mellett még más műveltségterületek is bekapcsolódnak a „művek” létrehozásába. Mindezeken felül, a valós nevelési környezetet vizsgálva az is megállapítható, hogy rendkívül eltérők az iskolai keretek, valamint az egyes tanulói csoportok és a csoporton belüli személyi és tárgyi adottságok is. Kiküszöbölhetetlen tehát, hogy a pedagógusok a képzőés iparművészeti nevelés területén is adaptívan reagáljanak a változásokra, jelenségekre, miközben egyrészt stabil alapként megtartják a korábbi értékeket, tapasztalatokat, az eredményes művészetpedagógiai gyakorlatokat, másrészt szervesen beépítik az új elemeket, lehetőségeket és szemléletet.

Ahhoz, hogy a pedagógusok lehetőleg minden körülményt figyelembe vevő, hatékony nevelési stratégiát tudjanak megtervezni, szükséges egy újszerű, organikus struktúra kialakítása. A nevelési-oktatási folyamatot organikus, plasztikus jelenségként kell értelmezni. A merev módszertanú, zárt tartalmi, célrendszerű keretek, tantervek nem illeszkednek a folyamatosan alakuló és amúgy is rendkívül változatos valós élethez, oktatási környezethez, szituációkhoz és az egy tanulói csoportba tartozó,

Az ábra szemlélteti, hogy egy adott évfolyam tervezési keretét – vizuális, kognitív képességek, ismeretek, valamint az én és a világ vizuális fókuszú részterületeihogyan használhatjuk egy feladat tervezésekor.

rendkívül eltérő személyi adottságokkal, képességekkel rendelkező diákokhoz. Ahogy egy biológiai organizmus is nyílt rendszert alkot, úgy az organikus szemléletű programnak is alakulónak, fejleszthetőnek kell lennie. Bármennyire kényelmesek és sok esetben jól alkalmazhatók is a konkrét, direkt („egyméretű”) tanmenetek, feladatok, sokkal hatékonyabbak, élményszerűbbek és motiválóbbak lehetnek azok a tanmenetek, projektek, feladatok és módszerek, amelyeket mindig az adott tanulási-tanítási igények, körülmények, jelenségek alakítanak, és amelyekben a személyes kreativitásnak, találékonyságnak is nagy szerep juthat.

Mivel a vizuális művészeti nevelés igen összetett és szerteágazó mind tartalmát, ismereteit, feladatait tekintve, mind a fejlesztendő képességek, készségek és attitűdök szempontjából, ezért már a tanulási-tanítási folyamatok, egységek, projektek tervezésekor fontos a rugalmas, fejleszthető és vizuálisan is jól átlátható organikus rendszer, tantervi keret, amely az évfolyamra bontott fejlesztendő vizuális területek, képességek, ismeretek meghatározásával segít a döntésekben, és mégis támogatja a megfelelő egyedi lehetőségek, megoldások kialakítását is.

Érdemes beemelni a tervezési folyamatba a vizuális művészeti nevelés azon sajátosságát, hogy egy adott ismeretet vagy képességet különböző témák, jelenségek feldolgozásán keresztül is megvalósíthat.

A tanulási-tanítási egységek, projektek, feladatok tervezésekor különböző kiindulási pontjaink lehetnek.

Sokszor egy izgalmas téma, jelenség a kiindulási helyzetünk, melyből kiindulva kell az adott korosztályok számára megtervezni a fejlesztési feladatokat, projekteket, és ezekhez kapcsolni a fejlesztendő képességeket, készségeket, ismereteket és módszereket.

Máskor az adott csoport tagjainak valamely képességeit szeretnénk intenzíven fejleszteni, s ezekhez kell fejlesztő tevékenységeket, feladatokat keresnünk, amelyeket izgalmas szituációkba, témákba, jelenségekbe ágyazva kell az adott évfolyamhoz tartozó ismeretekkel is összekapcsolnunk.

Hasonló módon egy-egy ismeretből is kiindulhatunk, s ezekhez keressük meg az adott tanulói csoport számára legizgalmasabb jelenségeket, fejlesztendő képességeket.

Bármelyik tervezési út megfelelő lehet, ha tudatosan minden elemet figyelembe veszünk és összeegyeztetünk.