…Értéktár adatbázis…

Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola

  1. Home
  2. 100 éves iskoláink
  3. Budapest
  4. Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola
  1. Home
  2. 1918 előtt alapított iskolák
  3. Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola
  1. Home
  2. 100 éves iskoláink
  3. Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola

Újpest az Erkel család zenei nevelésre is gondot fordító elkötelezettségének köszönheti az országban az elsők között alapított zeneiskoláját. Az Újpesti Zeneművelő Egyesületet Erkel Gyula karmester, zeneakadémiai tanár kezdeményezésére helyi zenekedvelők alapították 1891-ben, elsősorban a maguk képzése és a zenei élet táplálása érdekében. Az egyesület kezdettől fontosnak tartotta „fiú és leány növendékeknek az énekben és a zene lönböző ágaiban, valamint a zeneelméletben való alapos oktatását”, ezért Conservatoriumot nyitott meg erre a célra. Pár év után megfogalmazódott, hogy a magánintézmény „legalább az alsóbb osztályokban az országos zeneakadémiai tantervhez alkalmazkodó, hatóságilag jóváhagyott tanterv szerint” működjön. Bár a harmincas években háromszintű (alap-, középés akadémiai) képzést folytató iskola vezetésével tárgyalások folytak arról, hogy a megfelelő működés érdekében a város saját kezelésébe venné, magániskolai státusza csak 1948-ban szűnt meg. Egyediségét és szakmai színvonalát az államosítás után is megőrizte, nyitottságát mutatja, hogy Magyarországon elsőként itt alakult jazz tanszak 1980-ban.

Újpesten egy 1780-as katonai térkép szerint egyetlen épület állt: a ma is működő Megyeri csárda. A Pestet Váccal összekötő vasútvonal 1846os megépítésével az akkor már Károlyi-birtok Újpest gyors fejlődésnek indult. Károlyi István művészetpártoló főúr volt, így nem csoda, hogy számos művész költözött Újpestre. Az Erkel család az 1880-as évektől

van jelen Újpesten. Erkel Gyula, Erkel Ferenc legidősebb fia, az Operaház karmestere és a Zeneakadémia tanára a ma róla elnevezett utcába költözött családjával, ahol gyerekeit is felnevelte. Erkel egy-egy operaházi előadás után a művészeket Újpestre hívta, és házi zenéléseket, partikat rendeztek. 1891. június 22-én aztán megalakult az Újpesti Zeneművelő Egyesület, amelynek Erkel Gyula volt az első igazgatója. Elnöke az a Nádaskay Béla állatorvos lett, akinek a nevelőapja, Varga Ferenc – szintén állatorvos –, házában Liszt Ferencet is vendégül látta.

Az egyesület célja:

  1. a zeneirodalom énekés zenekarra írt, állandóbb becsű műveinek ismertetése;

  2. az egyházi zene művelése;

  3. működő tagjainak énekés zenekari oktatásban való részesítése;

  4. fiú és leány növendékeknek az énekben és a zene különböző ágaiban, valamint a zeneelméletben való alapos oktatása.”

A záradékban leszögezik: „…az egyesület által fenntartott zeneiskola magánjellegű…” A zeneiskola Újpest főterén, a Szent István tér 9. szám alatt, egy háromszobás lakásban kezdte meg működését. Az első tanári karban operaházi és Újpesten élő művészek, valamint zeneakadémiai tanárok kaptak helyet. Például zongorát Schwartz Viktória újpesti születésű zongoraművész, magánéneket Maleczky Vilmosné Ellinger Jozefa, az Operaház koloratúrszoprán énekese tanított.

Az alapszabályban lejegyezték, hogy az egyesületnek évi négy hangversenyt kell adnia.

Erkel Gyula három évig állt a Conservatorium élén, majd lemondott tisztségéről, de haláláig örökös tiszteletbeli főigazgató maradt. 1901-ben az egyesület 10 éves fennállása alkalmával felkérték gróf Zichy Géza zongoraművészt, hogy vállalja el az egyesület védnökségét.

Az egyesület 1905/1906-os értesítőjében világosan megfogalmazzák az igényszintet: „Az intézet létesítésekor a legszerényebb követelményekre támaszkodott tanterv idővel kétszer átdolgoztatott oly módon, hogy legalább az alsóbb osztályokban az országos zeneakadémiai tantervhez alkalmazkodtunk.”

1909-ben Szikla Adolf lett a Conservatorium igazgatója, aki zongorát és összhangzattant tanított. Igazgatása alatt pezsgő zenei élet folyt Újpesten. Melles Béla a Conservatorium tanára kvartettjével részt vett az újpesti Városháza felavatásán. A 20. század első évtizedeiben Bartók Béla és Dohnányi Ernő is adott koncertet Újpesten. A növekvő diákés tanárlétszám miatt a zenede lassan kinőtte az István téri lakást. Az 1909/1910-es tanévben átmenetileg a Városháza épületében helyezték el, és csak az 1922-es tanév karácsonyán költözhetett az István tér 18. számú épületbe (ma István tér 21.).

Az 1919-es tanácskormány a zenedét is köztulajdonba vette ugyan, de az általános fejetlenség miatt, majd a proletárdiktatúra bukásával a tényleges átvétel elmaradt.

Az 1926/1927-es tanévben a Conservatorium működési körét a kormány hatóságilag jóváhagyott tanterv szerint állapította meg, de önálló ötletek megvalósítására is lehetőséget hagyott. Így történhetett meg, hogy az óránként hármas csoportoktatás mellett a kettes csoportokat is bevezették. Ezáltal „kimerítőbben” foglalkozhattak azokkal, akik magasabb képzésre „reflektálnak”.

Újításként jelenik meg tehát, hogy már csak két diák van jelen egy foglalkozáson. Másik újítás, hogy a hegedű tárgy heti két alkalma mellett harmadik órára is lehetőség nyílik. A harmadik újítással pedig lehetőség nyílik arra, hogy szabadon választható anyag szerint tanuljon a növendék. Ekkor nem sorolják osztályba, nem kap bizonyítványt, csak koncerteken vehet részt. Bevezetik a rendszeres zongora szakfelügyeletet is, melyet Szikla Adolf vállal magára.

1924-ben gróf Zichy Géza halála után I. Ferenc József királyi herceget kérik fel az iskola védnökségére. Az 1930-as gazdasági válság idején megcsappant az iskola létszáma. Az időközben bevezetett nagybőgő és fúvós tanszakokon tandíjmentességet vezettek be, hogy megteremtsék egy állandó városi zenekar lehetőségét.

A Conservatoriumban a tanulmányok – néhány átalakulást követően – ezekben az években három nagy részre tagozódtak: 5, illetve 4 alsó osztály, 5, illetve 4 középosztály és 3, illetve 4 akadémiai fokozatú osztály (hangszertől függően). A cél az volt, hogy a legfelsőbb képzés lehetővé tegye az akadálytalan főiskolai felvételt. A növendékek szolfézs, összhangzattan, moduláció, formatan, zenetörténet és esztétika tárgyakat tanulhattak, zongora, hegedű, gordonka, gordon, fúvós és magánének tárgyak mellett. A vonós és fúvós tárgyak mellett a zongora kötelező tárgyként szerepelt. 1937-ben a zeneiskola kiterjesztette tevékenységét, és fióktanfolyamokat nyitott Megyeren és Rákospalotán. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy a Conservatoriumot a megfelelő működés érdekében a városnak saját kezelésbe kéne vennie, és városi zeneiskolává alakítania. 1937-ben tárgyalásokat folytattak a „zeneiskola városiasítása érdekében”. A zeneiskola 1948-tól állami felügyelet alá került, az egyesületet a belügyminiszter az 546.215/1949 IV.3. számú rendeletével feloszlatta. Az államosításnak – sok hátránya mellett – volt egy nagy pozitívuma: a minimálisra csökkent tandíjnak köszönhetően a tanulók létszáma többszörösére emelkedett (1944-ben 99 növendék, 1948-ban már 700). A tanárok a negyvenes években nehéz körülmények között dolgoztak: hangszerek alig voltak, a Szent István téri épületnek csak az emeleti részén taníthattak, a földszint utcafrontján az egyik oldalon egy ivóhelyiség, a másik oldalon egy burgonyaárus szomszédságában. 1952-ben megalakult a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet, feladata a fővárosi zeneiskolák szakmai irányítása és fenntartása volt. A fővárost körzetekre osztották, a IV. és XV. kerület zeneoktatását a 8. számú Körzeti Zeneiskolára

bízták. (Újpest 1950. január 1-jétől lett a főváros IV. kerülete.) A Fővárosi Zeneiskolai Szervezet 1968-ban megszűnt, feladatát a kerületek vették át. A XV. kerület saját zeneiskolát alapított, a IV. kerületi iskola működtetését a IV. kerületi Tanács vette át, és neve Fővárosi IV. kerületi Állami Zeneiskolára változott. A zeneiskola 1991-ben, fennállásának

100. évfordulóján vette fel alapító igazgatója, Erkel Gyula nevét.

Az 1980-as évek végén a fővárosi zeneiskolák közül elsőként itt alakult jazz tanszak, Nesztor Iván kezdeményezésére, aki akkor a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt. Az első évben Nesztor Iván jazzdobot, Regős István jazz-zongorát tanított. Később alakult jazzgitár és basszusgitár szak, majd jazzének és jazzbőgő is. Ma már jazzelmélet és jazz-zenekari gyakorlatóra is van az iskolában. A népi hangszerek közül a citera jelent meg először: Bodnár Ferenc 1994 szeptemberétől kezdte tanítani. Bakó Judit népi éneket tanít és népdalkört vezet.

Az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola Alapítványt Károlyi Erzsébet, gróf Károlyi Lászlónak, az Újpestet alapító Károlyi István leszármazottjának felesége hozta létre a 2007/2008-as tanévben. A grófi pár a rendszerváltás után tért vissza Magyarországra. Céljuk, hogy Újpest kulturális szervezeteit, értelmiségi és vállalkozói körét, mind szellemi, mind anyagi értelemben bevonják az iskola életébe, ezzel is segítve az iskola szerényebb lehetőségekkel rendelkező diákjait. Az alapítvány tiszteletbeli elnöke haláláig Erkel Tibor zongoraművész, egyetemi tanár, zenei rendező volt, Erkel Ferenc testvérének a dédunokája.

Az iskola, melynek Újpest városa 2012 szeptemberétől új és méltó helyet teremtett az István út 17–19. szám alatti épületben, 2016-ban nagyszabású ünnepségsorozattal emlékezett meg fennállásának 125. évfordulójáról.

Az Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti Iskola honlapja: http://ujpestizenede.hu