…Értéktár adatbázis…

Brachna Irén – Szín- és bábjáték, drámapedagógia az alapfokú művészetoktatásban

  1. Home
  2. Magyar Alapfokú Művészetpedagógiai Értéktár 1.
  3. Brachna Irén – Szín- és bábjáték, drámapedagógia az alapfokú művészetoktatásban

Az oktatás egyénre koncentrál, a dráma az egyediségére, minden emberi lény különleges egyéniségére.”

(Peter Slade)

A drámajátszásban rejlő nevelési lehetőségeket már a 16–17. század nagy pedagógiai gondolkodói felismerték. Comenius úgy vélte: „Minden, ami a nyilvánosság előtt játszódik, olyan, mint a színház. Éppen ezért, akiket rövid időn belül a közéletbe küldenek, úgy neveljék, hogy ott megfelelően állják meg a helyüket…” (Kovács Endre [szerk.]: Comenius Magyarországon: Comenius Sárospatakon írt műveiből. 2. kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1970.)

A drámapedagógia mint nevelési módszer viszonylag rövid időszakra tekint vissza Magyarországon. A gyermekszínjátszásból nőtt ki az 1970es években, és vált az oktatást-nevelést segítő módszerré ekkor még elsősorban az irodalom-, idegennyelvés történelemórákon. A módszer hazai adaptálása ebben a szakaszban Mezei Éva, Debreczeni Tibor, Gabnai Katalin munkásságának köszönhető. Terjedéséhez 1991-ben David Davis angol drámapedagógus kurzusa adott újabb lendületet: Szauder Erik fordítói és Kaposi László szerkesztői munkájának köszönhetően sorra jelentek meg a külföldi – elsősorban angol – módszertani művek. A művészeti iskolák dráma és színjáték tagozatai is kidolgozott tanterv szerint dolgozhatnak, az 1998-as követelményrendszert 2011-ben új váltotta fel, amely kevesebb tantárggyal, de alaposabb kidolgozottsággal

jelent meg.

A tánc és dráma tantárgy (2012-től dráma és tánc néven) a NAT részeként már hivatalosan is helyet kapott a magyar oktatási rendszerben, azonban − tapasztalatom szerint − az iskolák nem használják ki a lehetőséget ezeken az órákon, nincs elég tanár sem ehhez a területhez.

A művészeti nevelésnek nagyobb szerepet kellene kapnia mind az általános, mind a középiskolákban.

Ebben a helyzetben még nagyobb jelentőségük van a művészeti iskoláknak. Némileg pótolják, de nem helyettesíthetik a „délelőtti” művészeti nevelést, hiszen – sajnos – nem minden gyermek járhat művészeti iskolába.

Mire is jó a drámajáték?

    • Megkönnyíti a gyermekek közösségbe illeszkedését, hiszen megtanít másokra figyelni, aktív közreműködést, cselekvést kíván minden résztvevőtől.

    • Segíti a gyermekeket önmaguk megismerésében, a közösségi beilleszkedésben, de a mások tiszteletére, megbecsülésére, elismerésére is nevel.

    • Elősegíti öntevékenységük, alkotókészségük, problémamegoldó képességük, fantáziájuk, kreativitásuk fejlődését.

    • A gyermeknek lehetősége nyílik arra, hogy más ember helyzetébe képzelve magát, átélje, átérezze, megértse mások helyzetét.

    • Fejleszti a gyermekek kommunikációs képességét. Megtanulják, hogy gondolataikat nemcsak szóbeli közléssel, de beszéd nélkül is kifejezhetik.

    • Játékos módon fejleszti a koncentrációt, memóriát, térlátást, ami elősegíti, hogy más tanulási területeken is sikeresebbek legyenek.

    • Összpontosított figyelemre szoktat.

Egy iskola pedagógiai programja pedig így fogalmaz:

„Mindent meg kell tennünk, hogy egészséges, önmagukban bízó, képességeiknek és adottságaiknak megfelelően teljesítő tanulókat neveljünk. Akik önismeretük révén el tudják dönteni, hol kezdődnek és meddig

terjednek adottságaik és képességeik. Hol húzódnak lehetőségeik és korlátaik határai. Mikor érdemes kockázatot vállalni, mikor szükséges ezek elől kitérni. Hogyan lehet a sikerből hajtóerőt nyerni, és a kudarcok után felállni, és újraés újrakezdeni.”

Hozzáteszem, a drámajáték tapasztalatai révén a gyerekek könnyebben tudnak mérlegelni, gondolkodni, megkülönböztetni az értéket a talmitól, és felnőttként nem hagyják magukat „birkamód” vezetni, és talán nem hisznek értéknek mindent, amit a televízió, az internet közvetít.

Komplex személyiségfejlesztés

Ha prioritást állítanánk fel a művészetoktatás nevelési céljai között, az első helyen bizonyára a személyiségfejlesztés szerepelne. Könyvtárgyi irodalom, számtalan kutatás igazolja a művészetoktatás személyiségfejlesztő és más tudományterületekre gyakorolt hatását.

A jó kommunikációs készség, a biztos fellépés, az önismeret, az önbizalom, a kreativitás, a problémák kezelése hasznos lehet a későbbi pályaválasztásban, a munkapiacon való sikeres elhelyezkedésben. Ez nemcsak a felsőoktatásban továbbtanulók számára hasznos, bár pályám során nagyon sok „drámásomból” lett ügyvéd, tanár, kommunikációs szakember, de legalább ennyien lettek sikeres „szakik” is. Egy kőművesnek, bolti eladónak is szükséges a jó fellépés, a kellő önbizalom, a megfelelő kommunikációs készség. Volt növendékeim gyakran meglátogatnak, és örömmel számolnak be arról, mennyire tudják már felnőttként hasznosítani a „drámán” tanultakat. Fontos, hogy olyan ismereteket, készségeket, kompetenciákat alakítsunk ki, amelyek az élet bármely területén jól hasznosíthatók.

A drámajáték kiváltképp alkalmas erre, hiszen hogyan is fejlődhetne jobban az empátia, a szociális érzékenység, a tolerancia, mint úgy, ha más „bőrébe bújva”, szerepében élhetik át a problémákat.

A Káva Kulturális Műhely nemzetközi felmérésében vizsgálta a drámapedagógia hatását a 2009/2010-es tanévben, 12 ország 4475 diákja és

300 szakembere részvételével. Nemcsak a diákoktól gyűjtöttek adatokat, de tanáraiktól, a tanítási színházés drámaprogramok vezetőitől, független megfigyelőktől, külső értékelőktől és a legjelentősebb színházés drámapedagógiai szakemberektől egyaránt.

A kutatás eredményeinek összefoglalójából érdemes kiemelni, hogy a tanítási színházés drámaprogramok résztvevői – összehasonlítva azon társaikkal, akik ilyen programokon nem vettek részt – tanáraik értékelése szerint sok szempontból jobb teljesítményt nyújtanak:

  1. jobban szeretnek iskolába járni;

  2. nagyobb örömüket lelik az iskolai feladatokban;

  3. jobban oldják meg a problémákat;

  4. magabiztosabban kommunikálnak;

  5. hatékonyabban küzdenek meg a stresszel;

  6. szignifikánsan toleránsabbak a kisebbségekkel és az idegenekkel;

  7. aktívabb állampolgárok;

  8. nagyobb érdeklődést mutatnak a választások iránt minden szinten;

  9. jobban hajlanak arra, hogy részt vegyenek a közösségeket érintő ügyekben;

  10. empatikusabbak: figyelembe veszik a többi embert is;

  11. kezdeményezőbbek és vállalkozóbb kedvűek;

  12. inkább gondolnak a jövőjükre, és több tervük is van a jövőjükkel kapcsolatban;

  13. sokkal szívesebben vesznek részt bármilyen művészeti vagy kulturális tevékenységben;

  14. kevesebb időt töltenek tévénézéssel és számítógépes játékokkal;

  15. több időt töltenek alkotó tevékenységekkel, akár egyedül, akár csoportosan;

  16. jobb a humorérzékük;

  17. jobban érzik magukat otthon.

Hátránykompenzáció

A drámaés színjáték különösen alkalmas a hátrányos helyzetű, a beilleszkedési, tanulási és viselkedési zavarokkal küzdő gyermekek szocializálására, közösségi együttműködésük fejlesztésére, arra, hogy a gyermekek a művészet területén sikerélményhez jussanak.

Az iskola környezete meghatározza az iskolahasználók körét, ami meghatározza elvárásaikat, igényeiket. Az általános társadalmi változások az alapfokú művészeti iskolákban is éreztetik hatásukat, egyre nő a hátrányos helyzetű tanulók száma. A hátrányt nemcsak az anyagi lehetőségek hiánya jelenti (bár nyilván ez is nagyon erősen befolyásolja a gyermek lehetőségeit), hanem a családi támogatottság, a környezet, az adott település lehetőségei is.

A drámajáték-színjáték tanszakon is egyre nagyobb számban kapcsolódnak be az oktatásba sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek, sokszor a pedagógus vagy a szakszolgálat tanácsára.

A gyengébb tanulmányi eredménnyel rendelkező tanulóknak a művészeti iskolában elért siker önbizalmat adhat. Gyakorlatomban nagyon sok olyan gyerekkel találkoztam, aki az iskolájában bukdácsolt, vagy rossz magatartásúnak, kezelhetetlennek könyvelték el, a drámaórán viszont kiválóan teljesített, ami pozitívan hatott az általános iskolában nyújtott teljesítményére, javult az iskolai beállítódása, esetenként az érdemjegye is. A közösség ereje nagy hatással van a „problémás” gyerekekre is, emiatt fontos a magatartási, beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekek bevonása is. A drámajátékok pontosan meghatározott szabályok szerint

zajlanak, ez fegyelemre, összpontosított figyelemre nevel.

A drámaés színjáték személyiségfejlődésre gyakorolt pozitív hatásait sajnos maga a rendszer sem mindig ismeri el. Nemrég egy 7. osztályos

„SNI-s” fiúnak azért kellett kiiratkoznia a csoportból, mert az általános iskolája nem engedte el fél hat előtt a tanulószobáról. Pedig nagyon szeretett drámaórára járni, ügyesen improvizált, egyértelműen javult a fellépése, a közösség nagyon szerette, elfogadta a kissé nehézkes mozgását,

sajátos humorát. Mindig fáradtan érkezett, de a foglalkozások végére aktívabb és jókedvű lett. Tanulási nehézséggel küzdött, gyenge eredményeket ért el, ezért különösen nagy örömet és sikerélményt nyújtott neki ez a tevékenység. A kérdésre, hogy miért nem engedik el hamarabb, a következő választ adta (miközben megkopogtatta a fejét): „Tetszik tudni, nekem nagyon nehéz fejem van! Addig nem jöhetek, amíg nincs kész minden leckém.” És így készen vagy? – kérdeztem vissza. „Á, dehogy! Még otthon is tanulok az anyukámmal” – felelte.

Nagyon sajnáltam, megpróbáltam meggyőzni a tanárát, hogy nemcsak a matematikadolgozatra kapott jegy határozza meg egy tanuló értékét, de az iskolavezetés álláspontja szerint nem ebből a „bohóckodásból” fog megélni. Bár az alapfokú művészetoktatásban is kötelező a gyermekek előrehaladásának értékelése és minősítése, a színjáték-bábjáték tanszakon ezt nagyon nehéz megállapítani, hiszen a gyermek komplex lelki fejlődése, képességés attitűdváltozása nehezebben mérhető, mint a tárgyi isme

retek elsajátítása.

A művészeti iskolák nagy részére jellemző, hogy kihelyezett tagozataikon, a leghátrányosabb kistelepülésen is minőségi művészetoktatást tudnak biztosítani, a gyerekek városi társaikhoz hasonlóan ismerkedhetnek meg akár több művészeti ággal is. Sokszor éppen ez a tevékenység ad számukra kitörési pontot, a települések számára pedig gyakran ezek a tagozatok a kultúrához való hozzáférés egyetlen közvetítői. A kistelepülések rendezvényei, ünnepségei elképzelhetetlenek a tanulók fellépései nélkül. A siker élménye nagyon sokat jelent ezeknek a gyerekeknek, büszkék rá, hogy a közösség megismeri és elismeri munkájukat.

A közösség fejlesztő ereje

A drámajáték, színjáték csoportos munkában valósul meg, együttműködést, kooperációt igényel, gyakran azonos érdeklődésen alapul. Feladatunk, hogy kialakítsuk azt a közös értékrendet, amely az egész csoport,

iskola arculatát meghatározza. A közösség nemcsak a tanórákon, de még inkább a művészeti csoportokban kovácsolódik. A zenekar, énekkar, táncegyüttes, színjátszó csoport sikere azon múlik, létrejön-e elszánt közösségi erő a célok megvalósítására.

Ebben a közösségben mindenki egyenrangú és nélkülözhetetlen, senki nélkül nem születhet meg a produkció. Ez óriási összetartó erő. Az alkotás együttes örömének megtapasztalása szoros kötelék a közösségben. A művészetoktatás fontos célja olyan attitűd és szokás kialakítása, amely biztosíték lehet arra, hogy a növendékek ez irányú nyitottsága és igénye a tanulmányok befejezésével is megmarad, és felnőttkorukban is keresni fogják a kapcsolatot az érdeklődésüknek megfelelő kulturális

színterekkel, közösségekkel.

Tehetséggondozás

Az általános személyiségfejlesztésen túl az alapfokú művészetoktatás fontos feladata a tehetséggondozás, tehetségfejlesztés. Ebben az általános és középiskolai nevelés-oktatás segítségére lehet. A művészeti területen tehetséget mutató gyereket tanítója, tanára továbbküldheti a művészeti iskola megfelelő tanszakára. Másfelől a művészeti iskola tanárának is feladata a tehetséges tanuló felismerése, támogatása és gondozása, felkészítése versenyre, illetve szakirányú továbbtanulásra, pályaorientációjának segítése. A művészeti iskolák nagy része tehetségpontként is működik, sikeresen kapcsolódott a tehetségpontok hálózatához, amely komoly módszertani és anyagi segítséget nyújt a tehetséggondozásban.

Renzulli modellje szerint a tehetség négy összetevője:

  • átlag feletti általános képességek,

  • átlagot meghaladó speciális képességek,

  • kreativitás,

  • feladat iránti elkötelezettség.

A színjáték és bábjáték művészeti ág alkalmas az átlag feletti intelligencia, a művészeti ágban megnyilvánuló különös adottságok, a kreativitás felismerésére és fejlesztésére, valamint a folyamatos motiváció, az érdeklődés és az alkotó kedv fenntartására a közös alkotás segítségével.

A tehetség sokféle. Mi tehát az a közös módszer, amely bármely terület tehetségei körében alkalmazható? A tehetség megnyilvánulásainak fejlesztése fokozottan szükséges. A tehetségeket talán leginkább a kreativitás jellemzi, de gyakran küzdenek önértékelési zavarokkal, ennek kezelésére, leküzdésére pedig különösen alkalmas a drámaoktatás.

A drámajátékok olyan kompetenciákat, képességeket mozgatnak meg, amelyek a kreativitást segítik. A kreatív ember folyamatosan keresi a válaszokat, lehetőségeket, szokatlan reagálás, gondolkodásbeli különbözőség, nagyfokú önállóság, a feladat iránti elkötelezettség, kitartás jellemzi. A drámapedagógia megköveteli, hogy bizalmi légkör alakuljon ki tanár és diák között. A tanár az eltávolítás technikájával a tanuló szabad gondolkodását erősíti, hogy önálló döntéseket tudjon hozni, és tehetsége

kibontakoztatásában motivált legyen.

Az alapfokú művészeti nevelés rávilágít arra, hogy az alkotás a legértékesebb emberi alapképesség. A drámapedagógia segít felismerni más művészeti szakágak (ének, tánc, képzőművészet) tehetségeit is, hiszen a foglalkozásokon gyakorta használjuk ezeknek a művészeti ágaknak az eszköztárát. Javasoltam már tanítványomnak, hogy feltétlenül tanuljon zenét, mert a drámaórán is szembetűnő volt kiváló hallása és ritmusérzéke. Szerencsére ebben a szülők is támogattak, így remek muzsikus lett belőle.

A drámajáték, bábjáték és színjáték területén a tehetséges gyermekeket segíteni kell adottságaik kibontakoztatásában és kamatoztatásában. Fel kell készíteni őket arra, hogy a megfelelő művészeti ágra specializálódott középiskolában, illetve felsőfokú intézményben tanuljanak tovább. Erősödik az a tendencia, hogy a középiskolák felvételi eljárásukban kérik és

figyelembe is veszik az alapfokú művészeti iskolák igazolását. Bár sokkal többen tennének így!

A drámajáték szerepe a közismereti iskolákban

A drámajáték nemcsak tantárgyként tanítható és művelhető, hanem olyan pedagógiai módszer és szemléletmód, amely bármely tantárgy tanításában, illetve a gyermekek személyiségfejlesztésében, a problémák feldolgozásban, kezelésében is használható.

A drámapedagógia már az óvodáskorban alkalmazható: fejleszti az érzékelést, az ügyességet, a megfigyelőkészséget. Iskoláskorban adott szituációkban – például osztályfőnöki órákon – akár magatartási problémák, konfliktusok kezelésére is alkalmas. Az empátia fejlesztésének, a másság elfogadásának hasznos módszereként napjainkban kiemelt figyelmet kellene kapnia.

A drámapedagógiai módszer egy-egy tantárgy elsajátítását is segíti, leginkább természetesen az irodalom, az idegen nyelv és a történelem tanításában használják, de vannak játékok – akár egy egyszerű memóriakör –, amelyek földrajzvagy akár matematikaórán is alkalmazhatók. A képességfejlesztő szabályjátékok fejlesztik a memóriát, a koncentrálóés megfigyelőképességet, a kommunikációt, az együttműködést; a mozgásos gyakorlatok a térlátást, a mozgáskoordinációt; a beszédgyakorlatok a helyes beszédtónust, a ritmust stb. Mindezek általában is segítik a tanulást. Ki kell emelni, hogy a drámajáték nem öncélú „játszadozás”. Mindig konkrét fejlesztési célja van. A tanítási drámával gyakorlatilag bármilyen tantárgy oktatása segíthető – a tudásanyag élményközpontú oktatásához, a tudás elmélyítéséhez, a változatos, színes órák megvalósításához nagyon sok segítséget adhat.

A művészeti iskola csak akkor lehet sikeres, ha nemcsak közvetlen partnerei (szülők, diákok) véleményére, elvárásaira reagál, hanem támaszkodik a növendékek „délelőtti” iskoláira, kielégíti azok elvárásait,

igényeit. Mivel ez az intézménytípus jellegéből adódóan is erősen kötődik a közművelődéshez, és gyakran a település kulturális életének központja, elemi érdeke, hogy széles körű közönségigénynek feleljen meg – elsősorban művészeti csoportjain keresztül. A művészeti iskola drámajáték-színjáték tagozatának nem kifejezett célja a színpadi megjelenés, de mivel ez a gyerekeket sok-sok sikerélményhez juttatja, és szülők elvárásaival is találkozik, érdemes lehetőséget adni rá.

Összegzés

A művészeti iskola csodálatos lehetőség arra, hogy kibontakoztassa a tanulók speciális képességeit. Aki megérezte az alkotás örömét, ízét, nem tud szabadulni tőle. Művészetet ismerő, szerető, értő, művelő gyerekek nevelése, a legtehetségesebbek szakirányú pályára való felkészítése mellett hangsúlyozott célja az általánosan képző közoktatási intézmények munkájának segítése is. Talán nem kell bizonygatni, hogy ennek az intézménytípusnak fontos helye van a közoktatásunk rendszerében, de azért végezetül egy érvet mégis hozzáfűznék a fentiekhez. Ennek a területnek, oktatási formának nemcsak a lélek gazdagítása terén van jelentősége, hanem akár abból a szempontból is, hogy preventív ereje hatékonyan mutatkozik meg az ifjúság megoltalmazásában. Az a gyerek, aki néptáncegyüttesben táncol, zenekarban zenél, vagy rajzol, fest, sző, színjátszó csoportban szerepel, nem ér rá az utcán csellengeni, unatkozó bandákhoz csapódni, környezete negatív hatásainak engedni.