…Értéktár adatbázis…

A Budai Énekakadémiától a Járdányi Pál Zeneiskoláig

  1. Home
  2. 100 éves iskoláink
  3. Budapest
  4. A Budai Énekakadémiától a Járdányi Pál Zeneiskoláig
  1. Home
  2. 1918 előtt alapított iskolák
  3. A Budai Énekakadémiától a Járdányi Pál Zeneiskoláig
  1. Home
  2. 100 éves iskoláink
  3. A Budai Énekakadémiától a Járdányi Pál Zeneiskoláig

Az ének- és zeneszerető budai polgárok hozták létre a Budai Énekakadémia Egyesületet 1867-ben, amely külön zeneiskolát kezdett működtetni. Az eleinte alsó és középfokú oktatási tanintézet 1872-től viselte a Budai Zeneakadémia nevet. Hogy ma is fennáll, és Buda meghatározó kulturális műhelye, azt elsősorban kiváló igazgatóinak és tanárai

nak köszönheti. A háborúk és rendszerváltások mellett történetének legfőbb problémáját az elhelyezése jelentette: a 150 esztendő alatt az intézmény öt helyszínen működött, miközben tanárai a kezdetektől fogva úgynevezett

külső telephelyeken” is tanítottak. A mai napig nincs saját koncertterme, mégis számos klasszikus szerző műveinek első magyarországi bemutatása kapcsolódik nevéhez. E hagyomány jegyében hangzott el fennállása 150 éves jubileumi ünnepi hangversenyén Gárdonyi Zsolt egy művének ősbemutatója, amelyet a szerző egykori budai zeneiskolája tiszteletére komponált. A sok fenntartóváltás közepette is egy dolog maradt mindvégig változatlan: a hangszeres zeneoktatás magas szintje.

_

Az alapítástól az államosításig

„Mit jelent 150 év az ország legrégibb múltra visszatekintő alapfokú zenei intézménye történetében? Jelenthet konkrét, visszakereshető adatokat: több tízezer diákot, mintegy 800 tanárt, több mint 20 tanszakot, 13 igazgatót, 7 egyesületi elnököt, 5 épületet, többtucatnyi külső helyszínt, tízegynéhány elnevezést, pecsétet, címertáblát. Jelentheti a számadatok mögött megbújó élményeket, érzéseket: az első bátortalan mozdulatokat egy hangszer tanulásának kezdetén, sikerélményeket, kudarcokat, gyakorlást, próbákat, barátságokat, közösséget, táborokat, utazásokat, vizsgákat, versenyeket, díjakat, zenei pályát, zenei örökséget, zeneszeretetet és természetesen megszámlálhatatlan hangverseny feledhetetlen pillanatát. Átívelve az évtizedeken, nem kevesebb, mint öt generációt jelent…” – írja a nagy múltú intézményről Friedler Magdolna orgonaművész-tanár, intézményvezető-helyettes.

„1867-ben, a már akkor működő Budai Dalárda programjába vette Felicien Dávid: »Columbus Kristóf« oratóriumának előadását. Ezen mű előadásához női énekkarra is szükség volt, és így megkezdődött a budai családok között a női énekesek toborzása. Madarassy Pál, Knahl Antal, Nagy Ágoston és Halács János fáradságot nem ismerő buzgólkodásának köszönhető, hogy sikerült megfelelő számú énekkart a nemes cél érdekében megnyerni. […] Az előadás fényes sikere arra a gondolatra vezetett, hogy jó volna egy állandó vegyeskart szervezni” – olvashatjuk Szabó Gyula egyesületi titkár 1927. évi ünnepi visszaemlékezésében. Az énekés zeneszerető budai polgárok ennek érdekében 1867-ben előbb a Budai Énekakadémia Egyesületet hozták létre, amely 1868 őszén Budai Énekés Zeneakadémiává alakult, november elejétől pedig – hegedű, gordonka, fuvola és nagybőgő tanszakokkal – külön zeneiskolát működtetett. Az eleinte alsóés középfokú oktatási tanintézet 1872-től viselte a Budai Zeneakadémia nevet.

Az intézmény a kezdetektől fogva jelentős szerepet játszott Buda zenei életében. Nem más, mint az uralkodó, Ferenc József támogatta,

Rudolf főherceg volt az egyesület fővédnöke, az első tiszteleti tagok sorában pedig Liszt Ferenc nevét is ott találjuk. Hogy a tanintézet ma is fennáll, és meghatározó kulturális műhelye jelenünk felgyorsult világának, azt kiváló igazgatóinak is köszönhetjük. A karmester direktor, Knahl Antal (1868–1875) utódai Zimay László (1875−1877), Schweida Rudolf (1877−1878), majd az iskola életének látványos fellendítésében meghatározó szerepet játszó, az orgona tanszakot alapító Szautner Zsigmond (1878−1910) voltak. A zeneiskola Clauser Mihály (1910−1939) csaknem harminc éven át tartó megingathatatlanságának köszönheti, hogy túljutott az I. világháborúval járó történelmi kataklizmából és a gazdasági válságokból, és a nagyszerű muzsikusnak, Rajter Lajosnak (1939–1945), hogy kilábalt a II. világháború rettenetes éveiből. A zeneoktatás Koller Alfréd (1945–1950) igazgató irányításával indult újra – a háborús romok eltakarítása után –, bizonyítva, hogy a régi iskolacímerben szereplő lantok húrjait elhangolni igen, letépni nem lehet.

Az államosítástól a névfelvételig

A kommunista hatalomátvétel és az államosítás után gyökeresen átszervezett intézmény, új nevén Budai Zeneakadémia Tanárainak Munkaközössége megmentését az iskola egykori tanára, Váczi Károly (1950–1952) szívügyének érezte. Utódja, Lichter Imréné (1952−1969) a körzetesítést követően tanulói és tanári létszámban igencsak meggyarapodott Fővárosi Zeneiskola Szervezet 3. számú Körzeti Zeneiskolájának állt határozottan az élére. A fiatal és energikus dr. Vimmer Lászlóné (1969−1984) nevéhez fűződik a Fővárosi II. kerületi Állami Zeneiskola átköltözésének lebonyolítása (1970) a korábbiaknál megfelelőbb épületbe, és egy új sípos orgona építése (1973). Polonkai Istvánné (1984–1985) átmeneti megbízatása után, a rendszerváltás óta legfontosabb érdemi újdonságként

M. Bartha Emőke (1985−2005) igazgatósága alatt, 1991-ben az

intézmény felvette a II. kerületben alkotó jeles zeneszerző, zenepedagógus és népzenekutató, Járdányi Pál (1920–1966) nevét. A Járdányi Pál Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola jelenlegi vezetője, Vimmer Erika

  • a magas színvonalú tehetségfejlesztő munka elismeréseként – 2013ban első-, 2017-ben pedig másodízben vehette át az iskola számára az Akkreditált Kiváló Tehetségpont címet.

Költözések, otthonkeresések…

A háborúk és rendszerváltások mellett a zeneiskola másfél évszázados történetének legfőbb problémáját mindenkori elhelyezése jelentette. 150 esztendő alatt az intézmény öt helyszínen működött, miközben tanárai kezdetektől fogva úgynevezett „külső telephelyeken” (eleinte lakásaikban és szalonjaikban, az orgonatanárok pedig templomokban) is tanítottak. 1867-ben a Budai Énekakadémia az akkori Albrecht úton (ma Hunyadi János út), az alsóvízivárosi elemi iskola egyik – a Budai Dalárdával közös – termében kezdte meg működését. 1870-ben a zeneiskola a közeli Fő utcai kapucinus zárda épületébe költözött, amelyet a 65 éves bérleti szerződés felmondása után, 1935-től a Margit körút 44. szám alatti, Kapás utcai sarokház félemelete követett.

Az iskola az 1960-as évekre végleg kinőtte az – addigra már átnevezett – Mártírok úton a néhány szobát, így hatalmas előrelépést jelentett, hogy áttelepülhetett a 21. szám alatt található iskolaépület második emeletére. Itt a személyes jellegű hangszeroktatás kívánalmainak megfelelően a nagy osztálytermekből kilenc kisebb termet alakítottak ki. 2001-ben „érkeztek meg” jelenlegi, Marczibányi téri helyükre, ahol tizenegy teremben folyik az oktatás. Jóllehet az 1867 utáni másfél évszázadban az intézmény elhelyezésének körülményei összességében egyre javultak, Magyarország egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező alsófokú zeneiskolája saját koncertteremmel még napjainkban sem rendelkezik…

Az iskola fejlődése napjainkig

A Járdányi Pál Zeneiskola központján kívül 14 tagiskolában zajlik tanítás. Az intézmény több mint 1100 diákja a következő tanszakok közül választhatja ki, milyen hangszeren szeretné elmélyíteni tudását: zongora, orgona, hegedű, gordonka, nagybőgő, fuvola, furulya, klarinét, szaxofon, oboa, fagott, trombita, kürt, gitár, ütő, ének és zeneismeret. A szolfézstanulmányok után választható lehetőségek között találjuk a zeneirodalmat, az összhangzattant, az improvizáción alapuló kreatív zenét, a barokk stílusismeretet és a kórust. A gyerekek a legkülönfélébb hangszer-összeállítású együttesekben és zenekarokban tapasztalhatják meg, élhetik át a társas zenélés adta különleges, örömteli élményt.

Számtalan kiemelkedő hazai és nemzetközi versenyeredmény, sikeres középfokú és felsőfokú felvételi vizsga, külföldi út, velencei nyári tábor, feledhetetlen koncert fémjelzi a zeneiskola 150 éve töretlen zenei munkáját. Elődeinek nevéhez Schumann, Hoffmann, Bruch, Saint-Saëns, Grieg és Liszt számos művének első magyarországi bemutatása kapcsolódik. Emlékezetes hangversenyekről tanúskodnak a korabeli iratok a Budai Vigadóban (ma Corvin tér 8.), valamint a Várszínházban, az Úri utcai egykori Országház dísztermében és természetesen a házigazda kapucinus rend különféle egyházzenei rendezvényein. E hagyomány jegyében hangzott fel a Marczibányi Téri Művelődési Központban 2017. november 20-án, a 150 éves jubileumi ünnepi hangversenyen – többek között – Gárdonyi Zsolt Három ifjúkori emlék című zenekari művének ősbemutatója, amelyet a szerző egykori budai zeneiskolája tiszteletére komponált és ajánlott.

Napjainkban mintegy 85 tanár ezernél is több kisebb-nagyobb diákba plántálja a hangszeres zeneoktatás alapjait. Az első igazgató, Knahl Antal ma igencsak meglepődne, ha megtudná, hogy az 1867/68-ban elültetett csemete – tizenharmadik utódja, Vimmer Erika igazgatósága idejére – ekkora óriásfává terebélyesedett!

Az 1867. évi alapítástól eltelt másfél évszázad alatt korszakés rendszerváltások sora zajlott, az iskola átélt két világháborút és számos forradalmat, miközben bő nyolcvanesztendős állandóság után a 20. század második felétől a fenntartók is sorban követték egymást (1952: főváros, 1968: kerületi tanács, 1990: önkormányzat, 2013: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, végül 2016: Közép-budai Tankerületi Központ).

Egyetlen, de egyúttal a legfontosabb dolog azonban napjainkig nem változott: a hangszeres zeneoktatás magas szintje, azaz ‒ ahogy az 1894. évi iskolai alapszabályban olvasható ‒ „a zeneművészet gyakorlása, ismertetése és terjesztése”. Az intézmény hivatását a Budai Zeneakadémia Egyesület vezetősége 1932. december 7-én tartott 65. közgyűlésén így foglalta össze: „Buda kulturprofiljának egyik legjellegzetesebb vonását éppen a mi Zeneakadémiánk adja meg, ez a minden ízében altruisztikus [önzetlen] művészeti egyesülés, melyet tagjainak nemes lelkesedése, művészetszeretete, áldozatkész tettrekészsége tartott fenn mindmáig.” Jelenlegi vezetésének elsődleges célja, hogy e hagyományokat folytatva megőrizze a zeneiskolát Buda zenei élete lelkének és zeneoktatása egyik legfontosabb szigetének.